Talán előfordult már velünk, hogy valamilyen ügyben tanú szerepét töltöttük be. Akár a munkahelyen, akár vitatkozó felek között, vagy esetleg a bíróságon. Ez utóbbi esetben bizonyára görcsbe rándult a gyomrunk, és annak ellenére, hogy nekünk csak a látottakról, hallottakról kellett beszámolni, nehezen éltük meg a helyzetet.Gondoljunk bele, milyen érzés lehet az, amikor minket vádolnak. Amikor tetteinkért felelni kell, és nem találunk kiutat. Amikor a büntetés súlya ott lebeg felettünk, és tehetetlenek vagyunk. Minden erőnket megpróbáljuk bevetni, hogy szabaduljunk a helyzetből. A legjobb védőügyvédet keressük meg, és próbáljuk igazunkat bizonygatni.
A végső ítéletkor nekünk is az Úr elé kell állni. Tetteinket, bűneinket számon fogja kérni ítéletekor az Atya. Vigaszunk azonban, hogy számunkra a legtökéletesebb védőügyvéd van kirendelve. Jézus fog mellettünk állni, és a védőbeszédet ő mondja el értünk. Felmentésünkért bizonyítékokat hoz fel, és örök érvényű áldozatára mutatva igazolja, hogy minden bűnünkért megadatott már az elégtétel.
A bírói kalapács hangosan koppan, és megszületik a felmentő ítélet. Bűneink eltöröltetnek, és immár megtisztult lélekkel állunk Isten előtt.. Nem kerülhet elő új bizonyíték vagy terhelő adat, nincs perújrafelvétel. Egyszer s mindenkorra lezárult az ügy, jogerős ítélet született, felmentést kaptunk.
Vajon milyen érzés kavarog majd bennünk akkor, és mit érzünk most, ha belegondolunk ebbe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése