A napokban olvastam egy statisztikát a magyarországi terhességmegszakításokról. Az anyagból kiderült, hogy évente közel 40 ezer magzat halálát okozza a művi terhességmegszakítás.Az okokat kutatva számtalan indokot hoznak fel a szülők. Elhagyott anya, meglévő nagy család, szűk anyagi lehetőségek, idő, pénz, kor.
Hogy mi játszódik le a szülők gondolataiban, lelkében, azt csak ők tudják. Hosszabb-rövidebb gondolkodás, tipródás után mégis meghozzák a döntést: a megfogant életből nem kívánatos terhesség lesz.
Amikor ezt olvastam, elgondolkodtam. Milyen jó, hogy a mi mennyei Atyánk nem így néz ránk. Milyen jó, hogy mi várt gyermekei vagyunk az Úrnak. Nem egy félrelépés, nem egy véletlen vagy gondatlan pillanat eredményei, hanem az Ő tudatos tervezése, formálása, vágya eredménye és öröme vagyunk.
Jó érzés várt gyermeknek lenni. Jó érzés tudni azt, hogy nem sütötte ránk az Úr a nem kívánt gyermek bélyegét, és megszületésünk után sem kényszerűségből fogadott el minket. Jó érzés tudni, hogy az idők kezdetén már eltervezte születésünket, és várt minket. Utat készített nekünk és örömét leli bennünk. Egy pillanatra sem merül fel benne kétség létrehozásunk értelme tekintetében, és soha nem gondol arra, hogy talán jobb lett volna, ha helyettünk valaki mást alkot.
Mennyei Atyánk tervezett, várt, örömmel fogadott és gyönyörűséges gyermekei vagyunk mind. Ezért is illeti őt a hála és a dicsőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése