2012. okt. 29.

Valós kép

"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt." (Ézs 45,7)

Előfordult már, hogy egyes dolgokról, történésekről, eseményekről nem tudtuk elképzelni, hogy ez is az Úrtól jön? Volt már olyan eset, amikor úgy gondoltuk, hogy ezt vagy azt biztosan nem akarhatja az Úr? Amikor valamit nagyon szeretnénk, de sehogy sem jön össze, vagy amikor valakit nagyon szeretünk, de mégis elveszítjük, akkor előfordul, hogy azzal próbáljuk nyugtatni magunkat, hogy ez csak véletlen, és ilyen rosszat nekünk biztosan nem akar az Isten.
Pedig az Úr világossá teszi: ő cselekszik mindent. Világosságot és sötétséget, békét és háborút, jót és bajt. Minden, ami a földön adatik nekünk, az tőle van. Akkor is, ha nem tetszik, akkor is, ha a jóságos-békés istenképet ez rombolja bennünk, és ezért hadakozunk ellene. Akkor is, ha mástól próbáljuk eredeztetni az eseményt. Kenhetjük a sorsra, a véletlenre, bármire. Megtehetjük, de ettől még nem változik a helyzet. Az, hogy az Úrtól jön.
Tudunk ez ellen küzdeni, vagy tudunk ezzel megbékülni. Ha elfogadjuk, sokkal valódibb képet kapunk az Úrról. Sokkal közelebb kerülünk hozzá, és kicsit jobban megértjük, hogy mit miért tesz. Ezt tisztán sosem tudjuk felfogni, de ha nem küzdünk görcsösen a valóság ellen, és nem próbálunk minden erőnkkel egy általunk kreált, és számunkra kedvesnek vélt istenképet fenntartani magunkban, könnyebb lesz közelebb kerülni hozzá. Könnyebb lesz meglátnunk őt. Hiszen ez a célunk, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése