Még mi, keresztyének is gyakran emlegetjük a szerencsét, a végzetet vagy a sorsot. Ha nyerünk a lottón, azt mondjuk: mekkora szerencsénk van. Ha valami baj ér bennünket, gyakran mondjuk: üldöz minket a balsors. Világosan kell azonban látnunk, hogy az Isten által kormányzott világegyetemben nincsenek véletlen dolgok.A szerencse vak, míg Isten mindent lát. A végzet személytelen, míg Isten az Atya. A sors néma, míg Isten szólni tud hozzánk. Életünkben azonban nem vak, személytelen és néma dolgok munkálkodnak, hanem Isten gondviselése irányítja azt. Isten mindenre kiterjedő hatalmával uralkodik a világmindenség felett. A legkisebbtől a legnagyobbig minden eseményt ő irányít. Teremt, igazgat, ad, elvesz, irányít, vezet. Akaratát emberi akaratok cselekedeteivel viszi véghez. Bármit teszünk, a legelvetemültebb gonoszságot is akaratának beteljesedése érdekében igazgatja.
Júdás árulása volt a legsúlyosabb bűn, melyet ember elkövetett. Jézus halála azonban nem egy véletlen következménye volt ennek a bűnnek. Isten képes volt arra, hogy eleve eltervezett megváltó műve beteljesedéséhez felhasználja Júdás árulását. Jézus azonban akkor is meghalt volna értünk a kereszten, ha Júdás nem árulja el.
Az isteni elrendelés beteljesedésének döntéseink, cselekedeteink eszközei lehetnek. Isten hatalmában áll minden eseményt tervéhez igazítani. Így lehet az, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetet is javunkra formálja. Élethelyzeteinket ezért sohasem a sorsnak, végzetnek vagy szerencsének kell betudnunk, hanem meg kell látnunk benne Isten túláradó gondoskodását, a gondviselést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése