Amikor egy kapcsolat igazán elmélyül, amikor két ember egészen közel kerül egymáshoz, akkor következik be az, hogy szavak nélkül is értik egymást. Pontosan tudják, hogy mikor mire gondol a másik, és azt is, hogy adott helyzetben mit mondana. Szólni sem kell.Hosszú, küzdelmes az út idáig. Alaposan meg kell ismerni a másikat. Ha a kapcsolatban csak magára figyel az ember, sosem jutnak el erre. Csak akkor lehetséges így megélni egy kapcsolatot, ha magunkat félre tesszük, és a másikra figyelünk. Nem csak nézzük, hanem látjuk is. Nem csak hallgatjuk, hanem meghallgatjuk. Nem elég csak érteni, meg kell érteni a másikat. Lelkét, gondolkodását, érzelmeit. Ha mindez megvan, évek, évtizedek alatt olyan méllyé válik a kapcsolat, hogy már szavak nélkül is értik, érzik egymást.
Ilyen a kapcsolata az Úrnak velünk. Ki sem kell mondanunk gondolatainkat, érzéseinket, Ő pontosan tudja azokat. Érti, érzi. Ilyen kapcsolatra hív minket is az Úr. Ehhez azonban félre kell tenni az "én"-eket, és rá kell figyelnünk. Nem csak saját érzéseinket, véleményünket, kívánságaikat, akaratunkat kell felé sugároznunk, hanem rá kell figyelnünk. Hogy értsük Őt. Hogy megértsük azt a keveset, amit kijelent számunkra Önmagából. Hogy ezen keresztül megismerjük. Hogy mélyüljön a kapcsolatunk, hogy élő legyen a kapcsolatunk. És hogy idővel minden helyzetben pontosan tudjuk, mit tenne az Úr, mire gondolna, hogyan reagálni. És akkor minden helyzetben tudjuk majd, mi a helyes, és mit kell tennünk.
