Szövetségek

"Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök." (1Móz 9,12-13)

A világtörténelemben születtek már olyan szövetségek, melyek megállapodásait egyik fél sem tartotta be, és olyanok is, amelyek ideig-óráig betöltötték feladatukat. Voltak tűzszünetek, melyek eredményeként egy pillanatra sem hallgattak el a fegyverek, és voltak olyanok, melyek évtizedekig biztosították a nyugalmat. De az emberek által kötött szövetségek mindig bizonytalanok voltak. Bármelyik fél felrúghatta egyik pillanatról a másikra, ha a pillanatnyi saját érdeke úgy kívánta.
A tökéletes Isten szövetsége azonban más. Tökéletes lény csak tökéletes szövetséget tud kötni, így az Úr által megkötött szövetség csak tökéletes lehet. Nem szerződésről van szó, nem egyezségről, hanem szövetségről. Egy olyan megállapodásról, melyet Isten köt velünk. Nem két egyenrangú fél egyezsége, hanem az Úr kijelentése. Egyoldalú akarata, egyoldalú kinyilatkoztatása. Sem véleményezési, sem jóváhagyási, sem vétójogunk nincs. Még csak beleszólásunk sem lehet a szövetségbe.
Isten szövetsége tökéletes. Nincsenek benne kiskapuk, és nem gondolkodik azon az Úr, hogy hogyan bújhatna ki alóla. Az nem fordulhat elő, hogy hétfőn reggel így értelmez valamit, kedden délben pedig amúgy. A pillanatnyi érdekek nem befolyásolják.
Egy emberi agy által szült szövetségben soha nem lehetünk biztosak. Isten tökéletes szövetsége azonban más. Ez a szövetség általunk megmásíthatatlan, felbonthatatlan, felülírhatatlan. Csak és kizárólag alkotója, az Úr képes és jogosult arra, hogy változtasson, módosítson rajta. Csak Őneki állt hatalmában az, hogy ha úgy látja jónak, akkor a régi szövetség után egy új szövetséget is kössön velünk. Ebbe nekünk nincs beleszólásunk. Ezért lehetünk nyertesei ennek a szövetségnek.

Beosztottak

"Mert mi Isten munkatársai vagyunk." (1Kor 3,9)

Az emberek általában olyan helyen szeretnek dolgozni, ahol a főnökeik pontosan tudják, mi a teendőjük, értik a dolgukat és gördülékenyen tudják megvalósítani a kitűzött célt vagy az elvállalt feladatot. Ilyen főnök mellett jó beosztottnak lenni.
Ilyen esetben az ember kedvvel végzi a munkáját, látja a célt és az oda vezető utat, és tudja, hogy vezetői minden akadályt elhárítanak az útból annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából.
Az ilyen vezetővel jó együtt dolgozni. Tudja, hogy mire képes a munkatársa, és a kiosztott feladatokat ez alapján határozza meg. Minden eszközzel azon van, hogy a beosztottak jól érezzék magukat munka közben, és motiváltak legyenek annak érdekében, hogy minden erejükkel a cél elérésén dolgozzanak.
Isten hatalmas. S mint ilyen lény, hatalmas feladatot tűzött ki maga elé. Hatalmas tervvel, hatalmas követelményekkel állt elő, és hatalmas vállalkozásba kezdett. Ehhez a munkájához munkatársakat keresett. Millió és millió szám hívja el kiválasztottait. Nincs tülekedés, nincs kenőpénz, nincs felvételi vizsga. Munkatársakat Ő válogat. Terve, módszere titkos. Ő választja ki, kivel akar együtt dolgozni.
A kiválasztottakat pontosan ismeri. Tudja mit bírnak, mit lehet rájuk bízni. A feladatot pedig ez alapján osztja. Minden munkatársára annyit, amennyit el tud végezni. Munkaeszközként pedig megkapja mindenki az erőt és a kitartást. Folyamatos biztatást, vezetői tanácsokat, segítséget. Egy pillanatra sem hagyja magára munkatársát.
Nem tárgynak tekintett eszközök vagyunk Isten kezében, hanem tevékeny munkatársai. Olyanok, akikre feladatokat bíz. Akik hatalmas tervének részesei és tevékeny résztvevői. Akiknek feladatuk, küldetésük van, és akiktől számon kéri az elvégzett munkát. A feladatot nem nekünk kell kitalálni, azt Ő osztja. A mi dolgunk, hogy megértsük és megtegyük, amit kér. Így tehetünk hozzá legtöbbet a nagy műhöz.

Alakformálás

"Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt 139,15-16)

Az világos számunkra, hogy születésünk nem a véletlen műve. Az, hogy éppen itt vagyunk, ebben az országban, ebben az időben, az Isten előre eltervezett szándéka. A Bibliát olvasva azonban az is világossá válik, hogy nem csupán létünkről döntött az Úr, már a világ megteremtése előtt, hanem pontosan, sejtről sejtre eltervezett minket. Csontjainkat, bőrünket, annak színét, arcunk minden vonását Ő tervezte, rajzolta. Egész lényünk Isten alkotása, és mint ilyen, az Ő dicsőségére szolgál.
Ezért is döbbenek meg, amikor hihetetlen méretű divatot ölt a testformálás, az alakformálás, az átalakítás. Úton-útfélen ömlik ránk a reklám: kisebb orr, nagyobb ajak, teltebb keblek, sűrűbb haj, sötétebb bőr... Ma már minden elérhető, csak pénz kérdése az egész.
Amikor ezeket a kés alá fekvő embereket látom, eszembe jut az Ige. Eszembe jut, hogy akkor és ott éppen Isten alkotásába nyúlnak bele. Mert azt gondolják, hogy ők sokkal jobbat tudnak létrehozni, mint a Teremtő. És elszomorodva látom, hogy az átformált alak mögött mégis ugyanaz a depressziós, komplexusos, megtört, üres lelkű ember reszket, mint aki ott volt a "nagy átalakítás" előtt. Sem jobb, sem több nem lett tőle. Mert a lelke és az elméje kimaradt az átformálásból.
Isten minden egyes teremtményében gyönyörködik, hiszen mindnyájan az Ő alkotásának eredményei vagyunk. Gyönyörűségét pedig nem akkor tudjuk növelni, ha külsőnk tökéletesítésén fáradozunk, hanem ha hitünket formáljuk tökéletessé. Ha a képmutatást, a gőgöt, az irigységet, az önzést, a világi javak hajszolását, a testi vágyat metszi ki a szike belőlünk, akkor leszünk egyre inkább kedvesek az Úr előtt. Ez az igazi alakformálás.

Kézi vezérlés

"Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy." (Ézs 45,15)

Megfordult már a fejünkben az a kérdés egy-egy megdöbbentő, tragikus, borzalmas esemény hallatán, láttán, hogy hol van ilyenkor Isten? Gondoltunk már arra, hogy ilyenkor miért nem látja, amit az emberek tesznek? Volt már olyan érzésünk, mintha Isten nem látná a dolgokat, mintha éppen elfordította volna fejét, vagy éppen aludna? Esetleg éreztük úgy, hogy nem akarja látni azt, ami történik?
De hát vajon mit kellene tennie Istennek? Nap mint nap közvetlenül beleavatkoznia életünkbe és a világ rendszerébe? Állandóan felülírni azokat a természeti törvényeket, melyeket azért alkotott, hogy általuk működjön a világmindenség? Pillanatról pillanatra felülírni akaratunkat és szándékainkat?
Isten nem ezért teremtette a világot és nem ezért alkotott minket. Eredendő bűntől való romlottságunk miatt nem egy tökéletes világban élünk. Megvolt a lehetőség, de az ember nem élt vele. Onnantól viszont viselni kell a következményeket. A harcot és az elbukást, a romlottságot és a kiszolgáltatottságot. Azt, hogy a föld, melyen élünk miattunk átkozott.
Eljön azonban az idő, amikor majd megmutatja mindenható erejét és nagyságát. Eljövetelének napján elvonja a leplet, és megjelenik hatalmas Istenként. Akkor eleget tesz majd a nevének, hogy mindenki meglássa: hatalmas Úristen Ő.

Keresztyén erkölcsi bizonyítvány

"Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem." (Zsolt 51,7)

Ha valami látszatszerénység miatt hangosan nem is mondjuk ki, mindannyian gondoltunk már arra, hogy alapjában véve jók vagyunk. Hiszen keresztyének vagyunk, így lelkünk mélyén csak jók lehetünk. Mert hát azért az ember valahol mélyen mégiscsak jó.
De gondoltunk-e arra, mi történne, ha az Úrtól megkérnénk saját erkölcsi bizonyítványunkat? Ha számba venné Isten a törvényeit, és az alapján megvizsgálna minket. Jóságunkat, bűnösségünket.
Létezik akár egyetlen apró, pici törvénykéje az Úrnak, amit nem hágtunk át legalább egyszer? Gondolatban, szóval, tettel vagy mulasztással? Ki merjük jelenteni akár csak azt, hogy legalább egy olyan törvény van, aminek tökéletesen megfeleltünk?
Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy nincs ilyen ember a földön. De akkor hogyan gondolhatjuk magunkról, hogy valahol a lelkünk mélyén jók vagyunk? Hogyan feltételezhetjük, hogy mi, keresztyének bármivel is jobbak vagyunk másoknál? Hogy többek vagyunk, hogy valamire is érdemesebbek vagyunk?!
Bűnben születünk, és a magunkkal hozott eredendő bűnt nap mint nap újabb százzal tetézzük. Teljes bűnösségben élünk, és ezen az a néhány jó cselekedet sem segít, amit kipréselünk magunkból.
Mégis, ha kikérnénk az Úrtól saját erkölcsi bizonyítványunkat, a végeláthatatlan lista minden egyes bűntétele mellett ott állna: "a bűnből fakadó hátrányok alól mentesül". És ebben vagyunk mi, keresztyének többek másoknál.

Szolga sors

"Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?" (Róm 6,16)

A szolgáktól minden korban feltétel nélküli engedelmességet és lojalitást várt el uruk, gazdájuk. Ha nem ezt tették, tragikus sors várt rájuk. Az nem volt járható út, hogy szolgáltak is kicsit, meg nem is, engedelmesek voltak, meg nem is. Az ilyen szolgára nincs szüksége urának.
Az Úr mindannyiunkat szabad akarattal ruházott fel. Dönthetünk szabadon, hogy őt választjuk, de dönthetünk úgy is, hogy elfordulunk tőle. A következmények is világosak. Az Isten iránti engedelmesség és feltétel nélküli lojalitás az igazságra és az örök életre vezet minket, míg ha hátat fordítunk az Úrnak, a bűn és az örök halál vár ránk.
A döntés a mi kezünkben van. Viszont ha döntöttük, akkor döntésünk szerint kell élnünk. Olyan nincs, hogy ma nincs kedvem keresztyénnek lenni, ma a lazítás napja van, majd holnap bepótolom. Felelős döntésünket felelős tetteknek kell követnie. Ha az Úrhoz ragaszkodunk, akkor életünk minden területén, minden pillanatban hozzá kell kötődnünk. És ebbe beletartozik az is, hogy sokszor el kell viselnünk, ha kigúnyolnak minket, megvetnek bennünket, lenéznek, kiközösít a társadalom egy része.
Nem az embereknek, hanem Isten akaratának kell megfelelnünk, hiszen nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.
Abban azonban biztosak lehetünk, hogy míg a földi urak gyakran kényük-kedvük szerint bántak a hűséges szolgákkal is, addig a mi Urunk hozzánk is hűséges marad.

Születésszabályozás

"Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk." (Róm 8,16)

A napokban olvastam egy statisztikát a magyarországi terhességmegszakításokról. Az anyagból kiderült, hogy évente közel 40 ezer magzat halálát okozza a művi terhességmegszakítás.
Az okokat kutatva számtalan indokot hoznak fel a szülők. Elhagyott anya, meglévő nagy család, szűk anyagi lehetőségek, idő, pénz, kor.
Hogy mi játszódik le a szülők gondolataiban, lelkében, azt csak ők tudják. Hosszabb-rövidebb gondolkodás, tipródás után mégis meghozzák a döntést: a megfogant életből nem kívánatos terhesség lesz.
Amikor ezt olvastam, elgondolkodtam. Milyen jó, hogy a mi mennyei Atyánk nem így néz ránk. Milyen jó, hogy mi várt gyermekei vagyunk az Úrnak. Nem egy félrelépés, nem egy véletlen vagy gondatlan pillanat eredményei, hanem az Ő tudatos tervezése, formálása, vágya eredménye és öröme vagyunk.
Jó érzés várt gyermeknek lenni. Jó érzés tudni azt, hogy nem sütötte ránk az Úr a nem kívánt gyermek bélyegét, és megszületésünk után sem kényszerűségből fogadott el minket. Jó érzés tudni, hogy az idők kezdetén már eltervezte születésünket, és várt minket. Utat készített nekünk és örömét leli bennünk. Egy pillanatra sem merül fel benne kétség létrehozásunk értelme tekintetében, és soha nem gondol arra, hogy talán jobb lett volna, ha helyettünk valaki mást alkot.
Mennyei Atyánk tervezett, várt, örömmel fogadott és gyönyörűséges gyermekei vagyunk mind. Ezért is illeti őt a hála és a dicsőség.