Figyeljük meg a sorrendet. Nem azt írja a Biblia, hogy az Úr rátekintett Ábel áldozatára és azt vette szívesen, Kain áldozatát pedig elutasította. Nem. Az Úr kegyelmesen tekintett Ábelre. És Ábel kedves volt előtte. Ezt követően pedig a kedves gyermek ajándékát szívesen fogadta.Kain viszont elvetett volt az Úr előtt. Nem az áldozata, hanem maga az ember. Maga Kain volt elvetett az Úr szemében, így áldozata sem volt kedves Isten számára.
Amikor azt gondoljuk, hogy tetteinkkel tudjuk kiérdemelni az Úr szeretetét, gondoljuk Ábel és Kain történetére. Jusson eszünkbe, hogy Isten előtt semmit sem érnek a cselekedetek, ha azt megelőzően nem kedves előtte az, aki cselekszi azokat. Nem a cselekedetek válnak kedvessé az Úr előtt, hanem személyünk. Mi magunk vagyunk fontosak, kedvesek, szeretettek számára. A kedves gyermeknek pedig tetteit szívesen fogadja az Úr. Azonban személyünk iránti szeretete hosszan megelőzi tetteinket. Kain áldozhatott volna az Úrnak bármit. Teljesíthette volna százszorosan, ezerszeresen túl Ábel áldozatát, az akkor sem lett volna kedves az Atya számára. Ábelnek pedig bármilyen tökéletlen áldozata is nagy örömet szerzett az Úrnak.
Gondoljunk csak bele. Egy számunkra ismeretlen, vagy kevésbé kedvelt ember hatalmas ajándéka felér-e gyermekünk által nekünk készített rajz értékével? Ugye nem. És gyermekünk iránti szeretetünk sem a nekünk adott rajza miatt növekszik. Ha mi tudunk így szeretni, és így fogadni ajándékot, mennyivel inkább képes erre a mi Urunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése