Hogy is mondjuk közhelyesen? Az ember társas lény. Van benne igazság, nem szeretjük a magányt. Jól esik, ha körülvesznek emberek. Ismerősök, ismeretlenek között élünk. Tudományosan szólva társadalomban.Sokszor érzi az ember, hogy körülveszik mások, figyelnek rá. Ha valami történik velünk, mindjárt a figyelem középpontjába kerülünk.
Aki balesetet szenved, az sorra kapja a jókívánságokat, érkeznek a látogatók. És ha valakit nagy szerencse ér, mondjuk nyer a lottón egy nagyobb összeget, azonnal körülveszik a rég elfeledett, és addig feléje sem néző távoli rokonok, ismerősök.
Sok esetben ilyenkor az érdekek mozgatják az embereket. Egy magas társadalmi pozícióba kerülő embert azonnal megtalálják ismerősei, és kisebb-nagyobb kérésekkel bombázzák. Segítsen állást találni, juttasson nekik jól fizető megbízásokat, adjon sokat érő információkat.
Aztán amikor nehézségek támadnak, segítségre van szükségünk, bajba kerülünk, akkor hirtelen az emberek jelentős része eltűnik mellőlünk. Egyre kevesebben állnak ott, és nyújtanak segítő kezet. Hirtelen sehol nincs a pénzéhes távoli rokon, újra ködbe vész a rég nem látott ismerős. Magunkra maradunk a bajjal, a nehézséggel, és csak az igazán jó barátok, közeli családtagok segítségére számíthatunk. És az is megesik, hogy teljesen egyedül maradunk. Hogy az emberek közül senkire nem számíthatunk.
Keresztyénként jóleső érzés, hogy soha nem lehetünk egyedül. Soha nem fordulhat elő az, hogy magunkra maradva nem számíthatunk segítségre. Keresztyénként jó tudni, hogy minden pillanatba egy lépéssel mögöttünk ott áll az Úr. Hogy a legnagyobb baj esetén sincs más dolgunk, mint odafordulni hozzá. Jó keresztyénnek lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése