2012. aug. 7.

Gy.I.K.

"Dávid ismét megkérdezte az URat." (1Sám 23,4)

Amikor Dávid először áll szembe a filiszteusokkal, megkérdezte az Urat, mit tegyen. Amikor a sereg gyengének érezte magát és félt, Dávid megkérdezte az Urat. Amikor megtámadta az amálekitákat, Dávid ismét megkérdezte az Urat. Saul halála után nem tudta Dávid, mit tegyen, hát megkérdezte az Urat. Amikor királlyá koronázták Dávidot és üldözték a filiszteusok, megkérdezte az Urat. Dávid serege győzött, a filiszteusok mégis újabb támadásra indultak. Dávid ismét megkérdezte az Urat.
Nem tudta Dávid, mit tegyen? Istenhez fordult. Gyenge volt a feladathoz? Istennel beszélt. Félelem fogta el? Az Úrhoz szólt. Szinte mindig az Úrra emelte tekintetét, amikor kétségei voltak. Az Úrtól várt segítséget, kezébe tette sorsát és életét.
Volt azonban, amikor nem az Urat figyelte Dávid. Amikor nem tőle várt segítséget. Volt olyan helyzet, amikor saját magával beszélte meg a dolgokat. Volt eset, amikor Sámueltől, Jonatántól, Nób papjaitól kért segítséget. Láthatjuk, hogy mi történt ekkor. Dávid bukásai, tragédiái ekkor következtek be. Ekkor bizonytalanodott el, ekkor bukott el, ekkor hozott rossz döntéseket.
Isten nyitott füllel, teljes figyelemmel várja, hogy kérdezzünk. Minden kérdésünkre van válasza, minden helyzetben tudja a tökéletesen jó megoldást. Nem titkolja. Nem féligazságokat mond. Kérdésünkre tökéletes választ ad. Olyat, ami minden esetben a mi javunkat szolgálja, ami szabadulásunkat, erőnket, győzelmünket jelenti. Csak elég bátornak kell lennünk, hogy hozzá forduljunk. Hogy tőle várjuk a választ.
Nos? Van még kérdés?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése