Az első lépés

"Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta." (Lk 19,2-6)

Sokat beszéltek már Jézusról. Sokan hittek benne, sokan érdeklődtek utána. Jézus szinte állandóan úton volt, így amerre járt, mindenki látni akarta. Aki hitt benne, az lelki vagy testi gyógyulást várt tőle, de sokan "csak" látni akarták.
Mi is ilyenek vagyunk. Ha egy mai sztárról sokat beszélnek, és a közelébe kerülünk, minden alkalmat megragadunk, hogy láthassuk. Hogy aztán elmondhassuk, élőben láttam őt. Csak a közelébe akarunk kerülni. Arról nem is álmodunk, hogy beszélhetünk vele. Ha véletlenül egy autogramot kapunk kedvenc sztárunktól, boldogok vagyunk. Az viszont elképzelhetetlen számunkra, hogy az illető megszólítson bennünket, esetleg kérjen valamit tőlünk.
Zákeus is látni szerette volna Jézust. Sokat hallott róla. Kíváncsi volt rá. Nem akart a tanítványa lenni, csak látni akarta, aztán visszatérni régi, vámszedő életéhez. Vonzotta még régi élete, de már Jézus is. Kettősség uralkodott lelkében. Bennünk is az van sokszor. Vonz minket a látható, világi élet, de érezzük, hogy igazából Jézushoz tartozunk. Hogy felé kell mennünk.
Zákeus termete miatt csak akkor láthatta Jézust, ha felmászik a fára. Ha kiemelkedik a többiek közül. Ha tesz valamit azért, hogy láthassa. Megtette az első lépést. A lépést, melyre vár Jézus. Ugyanis az Úr arra vár, hogy megtegyük az első lépést felé. Onnantól már árad a kegyelem. Onnantól olyan dolgok történnek velünk, amiket álmodni sem mertünk. Az elérhetetlennek tartott Nagyság megszólít bennünket, kér tőlünk, használni kíván minket. Onnantól már nem Ő a fontos a mi számunkra, hanem mi válunk fontossá az Ő számára. Akar minket, számon tart minket, terve van velünk. Kellünk neki.
Zákeus megtette az első lépést Jézus felé, és az Úr hajlékába költözött. A mi feladatunk is az első lépés megtétele. A többit nyugodtan rábízhatjuk Jézusra.