"Bocsánatot kérek!" - mondja a kisgyerek, ha valami rosszat tesz, és szülei haragját el akarja kerülni. Mi is gyakran használjuk ezt a szót. Ha másnak sérülést vagy sérelmet okozunk, ezzel kérjük elnézését. És persze használjuk imáinkban is, amikor bűneink bocsánatáért könyörgünk az Úrhoz. De mit jelent megbocsátani?Semmi esetre sem azt, hogy elfeledjük, ami történt. Ha valamit elfelejtünk, megbocsátani sem tudjuk. A megbocsátás nem felejtést jelent.
Ugyancsak nem egyenlő a megbocsátás a tagadással. Nem tehetünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Ha valamiről nem akarunk tudomást venni, attól az még létezik. A megbocsátás nem szőnyeg alá söprés. Nem tagadás, mert ami történt, az igenis megtörtént.
A megbocsátás nem egy elhatározás. Nem egy egyszeri, pillanatnyi akarat és cselekedet. Nem mondhatjuk, hogy három-kettő-egy, most megbocsátok. A megbocsátás nem egy pillanatnyi állapot, nem egy hangulat.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy mindent úgy folytatunk, mintha semmi nem történt volna. A bűn, a tett ugyanis megváltoztathatatlan, kitörölhetetlen nyomot hagy. Mind az elkövető, mind a sértett életében. A megbocsátás nem restauráció. Nem a múlt helyreállítása.
A megbocsátás egy folyamat gyümölcse. A termés. Az eredmény. A megbocsátást követően pontosan tudjuk mi történt, emlékszünk rá. Az előzményekre, az eseményre és a következményekre is. Ezek mindegyike nyomot hagy bennünk.
A megbocsátás azt jelenti, hogy a tett nem áll kettőnk közé a jövőben. Nem lebeg ott felettünk, nem nyomja bélyegét ránk mindörökké. A megbocsátás azt jelenti, hogy pontosan tudjuk mi történt, tudjuk, hogy ennek komoly súlya van, hogy ezt nem lehet meg nem történtté tenni, de ezt a dolgot lezártuk. A további kapcsolatunkat nem mérgezi meg.
A megbocsátás nem hoz létre automatikusan jó kapcsolatot, barátságot. A megbocsátás nem eredményez feltétlen bizalmat a másik felé. A megbocsátás nem ad felmentést. A megbocsátás esélyt ad. Lehetőséget. Jövőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése