Ígérem...

"Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért?" (2Sám 9,1)

Amikor Saul meg akarja ölni Dávidot, Saul fia, Jónátán segít neki a menekülésben. Ekkor mondja Jónátán Dávidnak: Ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. Dávid pedig ígéretet tesz neki. Szövetséget kötnek.
Aztán telik-múlik az idő. Dávid menekül, rejtőzik, majd az Úr segítségével Saul fölé kerekedik. Meghal Saul is, Jónátán is. Dávid pedig király lesz. Hatalma kiteljesedik. Uralma nagy lesz. Népe szereti, az Úr előtt kedves. Mondhatjuk, hogy összejön neki minden.
Dávid pedig üldögél a kertben, az árnyas fák alatt, és szájából elhangzik a fenti kérdés. A királyi udvarban mindenkinek leesik az álla. Megdermed a levegő egy pillanatra, és nem igazán értik, mi történik. Aztán látják, hogy komoly a dolog, és nagy nehezen felkutatják Jónátán fiát, a béna Mefibósetet. Dávid magához veszi, úgy bánik vele, mint egy királyfival. Pedig Saul unokájáról van szó. Annak a Saulnak az unokájáról, aki évek hosszú során keresztül üldözte Dávidot, minden alkalmat megragadott, hogy megölje. Aki elől Dávidnak menekülnie kellett. Aki miatt bujdokolt, aki miatt száműzött lett.
Dávid előtte nem ismerte Mefibósetet. A fiú nem tett semmit, amivel kiérdemelhette volna mindazt, amit Dávid tett vele. Érdem nélkül, pusztán azért került ilyen helyzetbe, mert Dávid valamikor ígéretet tett Jónátánnak. Mefibóset tehetett bármit, Dávid mellett maradhatott.
Az Úr kiválasztott minket. Nekünk szánja az örök életet. Nem kellett érte tennünk semmit. Ingyen kapjuk. Kegyelemből. Azért, mert megígérte. Elbukhatunk bármennyiszer, a nekünk szánt kegyelem a miénk.
Látjuk a hasonlóságot? Nyilvánvaló. Az Úr ereje hatalmas. Bármit megtehet. Ezt is. De mekkora erő kellett ehhez Dávidnak. A hatalmas királynak. Akinek ígéretére már senki nem emlékezett. Csak ő maga. Megtehette volna, hogy elfelejti. Ő a nagy király. Legyőzte az ellenséget. De nem tette. Mekkora erő kellett ehhez neki!
Amikor legközelebb ígéretet teszünk, jusson eszünkbe ez a történet. Dávid a példa. Mert az ígéretnek súlya van. Mert mit szólnánk, ha az Úr is meggondolná magát a végén...