Az jó dolog, hogy bennünk, keresztyénekben erősen él a segíteni, tenni, másoknak hasznára lenni vágyása. Sok tekintetben visz előbbre minket ez. Az azonban már kevésbé jó, hogy sokszor mi akarjuk meghatározni hogy mivel, hogyan és kinek segítsünk. Tudjuk, lelkünk mélyén pontosan tudjuk, mi az, amiben az Úr jobbnak, többnek alkotott bennünket a másiknál, és elméletben azt is tudjuk, hogy ezt arra kellene használnunk, hogy másoknak is adjunk belőle. Ugyanakkor ezen a területen sem szeretjük, hogy megmondják nekünk, mikor, kivel és mit csináljunk.A kedvelt bűnügyi társasjátékban a játék elején, mindenki számára ismeretlen tartalommal össze kell állítani a kiderítendő esetet. Azt, hogy ki, mivel és hol követte el a tettét. A játék során pedig a cél, hogy minden eszközzel, szabályosan kiderítsük a rejtélyt. Az nyer, akinek ez leggyorsabban sikerül.
Valahogy ilyen a mi életünk is. Az Úr gondosan, előre eltervezte, hogy mivel és hol kell munkálkodnunk, milyen módon kell részesévé válni teremtett rendszerének. A mi feladatunk pedig az, hogy ezt kiderítsük, és aszerint járjunk el. Ekkor győzhetünk. Győzhetünk magunk felett. Ekkor lehetünk többek magunknál. Ekkor emelkedhetünk ki együgyű, világias rendszerünkből és léphetünk feljebb. Egy magasabb szintre. Ekkor tudunk valóban részeivé válni Isten tervének.
Nem azzal szolgálunk az Úrnak és másoknak, ha elméleteket kreálunk magunknak, ha meghatározzuk, hogy saját magunk kedve szerint hogyan és miben segítünk másoknak. Azzal tudunk valóban Isten dicsőségére lenni, ha felismerjük magunkban az Ő célját, és aszerint tudunk tenni. A magunk helyén, a magunk környezetében, az Ő rendelései szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése