"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz
ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn
1,9)
Mi is halljuk Jézus hívó szavát, és halljuk az útmutatását
is. Tudjuk, hogy csak akkor juthatunk el hozzá, ha mi is lába elé tesszük
bűneinket. Ha van erőnk és hitünk minden bűnünket igaz szívvel elé vinni és
neki átadni. Mert Jézus nem veszi le rólunk önkényesen a bűnöket. Nem szabadít
meg a terhünktől, csak akkor, ha mi adjuk azt át neki.
Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, és nem várhatunk
türelmetlenül a szabadításra. Nem reménykedhetünk a megkönnyebbülésben, csak
akkor, ha mi is megtesszük azt az egy lépést, melyet egyedül mi vagyunk képesek
meglépni. Jézus kinyújtott karral, felfordított tenyérrel nyúl felénk, de csak
mi vagyunk képesek nyomasztó bűneinket a kezébe tenni. Erőszakkal nem veheti,
és nem is veszi el tőlünk.
Bűneinket felismerni és meglátni azt, hogy ezek
elválasztanak az Úrtól bennünket: fontos dolog. De csak és kizárólag akkor
kerülhetünk igazán közel Jézushoz, csak akkor lehetünk teljes szívvel és
lélekkel az övéi, és csak akkor lehetünk méltóak istengyermekségünkre, ha
ezeket a bűnöket egytől egyig át tudjuk neki adni. Az nem működik, ha
kiválogatunk néhányat, és azokat megtartjuk, mert azoktól megszabadulni
kényelmetlen, nehézkes, megalázó vagy kellemetlen. Azt nem lehet megtenni, hogy
a bűnök kilencvenkilenc százalékát átadjuk, de azért egyet megtartunk
magunknak.
A kislány végül visszavitte a tábla csokoládét, és mindent
elmesélve odaadta az eladónak. Nagyon szégyellte magát, nagyon kellemetlen volt
számára, de utána kimondhatatlan öröm és boldogság töltötte el a szívét, mert
minden bűnét átadta Jézusnak.
Emlékszel még, hogy hová dugtad a te csokoládédat? Keresd
elő, és indulj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése