2012. jún. 4.

Diagnosztika

"Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!" (Zsolt 26,2)

Vannak emberek, akikre azt mondják, felületesek. Ha csinálnak valamit, nem adnak bele mindent, csak úgy tessék-lássék módon teszik. Aztán vannak, aki szeretnek a dolgok mélyére ásni. Mint a kutató, aki elektronmikroszkópjával a legparányibb atomig hatol, és olyan alaposan vizsgál, hogy mindenre fényt derít. Ilyen a mi Urunk is. Amikor azt kérjük tőle, hogy vizsgáljon meg bennünket, akkor arra számíthatunk, hogy legapróbb részletig feltár bennünk mindent. Mindent, még azt is, amiről sejtésünk sem volt. Olyan látleletet készít, melyben minden részletre fény derül. Mindenre...
Vannak emberek, akik szeretik a kihívásokat. Szeretik, ha megmérettetés előtt állnak, és minden erejüket bedobva bizonyíthatnak. Bizonyíthatják tudásukat, képességüket, tehetségüket. Szeretik, ha próbára teszik őket. Amikor azt kérjük az Úrtól, hogy próbáljon meg minket, számíthatunk arra, hogy kemény megmérettetésben lesz részünk. Olyan próba elé állít, mely teljesítése igényli minden erőnket, tehetségünket. Elmegy a végső határig, addig, amit még éppen tudunk teljesíteni. Biztosak lehetünk abban, hogy olyan próba lesz, melyben képesek vagyunk állva maradni, de abban is biztosak lehetünk, hogy ha úgy látja jónak, elvisz minket erőnk, kitartásunk, tudásunk, akaratunk végső határáig. Addig a pontig, amit átlépve már biztosan elbuknánk. Biztosan...
Vannak emberek, akik a szemük előtt lévő dolgokat sem találják. Órákig tudnak keresni valamit, de nem lelik. Más pedig pillanatok alatt rátalál. Amikor azt kérjük az Úrtól, hogy kutassa át szívünket és lelkünket, akkor a legalaposabb és legrészletesebb feltérképezésre számíthatunk. Benéz szívünk, lelkünk minden zugába, minden sarokba. Azokba is, melyekbe réges-régen apró fájdalmakat, sérelmeket, botlásokat dugtunk, s melyek azóta is ott porosodnak. Belepte őket a feledni akarás pora, és mi már nem is emlékszünk rá, csak azt érezzük, hogy egy-egy fuvallat poros-dohos szagot hoz. Nem tudjuk mi az, mégis megkeseríti szánk ízét. Ezekre irányítja a reflektort az Úr, ezekről fújja le a port és emeli szemünk elé, hogy szembe nézhessünk velük. És addig tartja ott, míg végleg nem tesszük tisztába és zárjuk le őket. Valamennyit, végleg...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése