Előttünk van a kép? Jézust elfogják, Pilátus elküldi Heródeshez, hogy ítélje el ő. A verés, a korbácsolás nyomai már látszanak Jézuson. Mindenki érzi, hogy a helyzet veszélyes, hogy "okosnak" kell lenni, de nehezen tudnak mit kezdeni a szituációval, a tömeg nyomásával, a saját érdekeikkel.Heródes nagyon megörül, amikor meglátja Jézust. Sokat hallott már róla. Hallott gyógyításairól, tanításáról, népszerűségéről. Örül, mert azt hiszi, végre csodát lát tőle. Úgy tekint rá, mint egy a városba érkező mutatványosra, vagy mágusra, aki majd elkápráztatja őt és egész udvarát különös "tudományával". Csodákat művel, hókusz-pókuszukkal nyűgöz le, gyógyít, átváltoztat, eltüntet, elővarázsol. Cirkuszt remél. Nem látja meg a verések nyomait, a tömegek indulatait, Jézus követőinek kétségbeesését, Jézust magát.
S amikor az Úr semmiféle "mutatvánnyal" nem áll elő, akkor csalódottan elküldi őt, mondván: bolond ez az ember, nincs semmi haszna.
Heródes várta Jézustól a csodás. Várta akkor, amikor a csoda éppen zajlott, és ő maga is részese volt. Egy olyan csoda résztvevője, közvetlen közeli szemlélője volt, melyhez hasonló sem előtte sem utána nem történt még. Olyan csodát láthatott volna Heródes, mely a világ alapjait változtatta meg. De képtelen volt meglátni.
Sokszor mi is várjuk a csodát. Várjuk, hogy velünk vagy környezetünkben történjen valami nagy dolog. Ami Istentől jön, amiről látszik, hogy nem földi. És e várakozásunk közepette sokszor mi sem látjuk meg a csodákat. Mert beleesünk abba a hibába, hogy előre eltervezzük, mit szeretnénk látni. Kívánságlistával állunk Isten elé, hogy ilyen meg ilyen csodát tegyen, és akkor még jobban hiszünk, akkor igazolva látjuk az igét.
Az Úr nap mint nap véghezviszi csodáit ma is. De ha saját vágyaink, elképzeléseink szerint szeretnénk meglátni azokat, kevés az esélyünk rá, és elszalasztjuk a lehetőséget, hogy megélő résztvevői legyünk Isten csodáinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése