Számos
helyen találkozunk az evangéliumban olyan szituációval, amikor Jézus
nem csupán egyoldalúan megold egy helyzetet, hanem a segítséget várótól
is aktív közreműködést kér. Nem azért, mert egyedül nem képes a megoldásra,
hanem azért, hogy az illető átérezze a kapott segítség súlyát, és ő maga
is megmutassa a megoldás iránti vágyát.Álljunk meg egy pillanatra, és ízlelgessük ezeket a szavakat: legyen a te hited szerint. Érjük? Érezzük?
Gondoljuk csak végig! Hiszed, hogy én meg tudlak gyógyítani? Valóban hiszed? Szilárdan meg vagy róla győződve? Nincs benned semmi kételkedés? Egészen biztos vagy benne? Hát legyen a te hited szerint...
Mi van akkor, ha kérjük a segítséget, de lelkünk mélyén kissé kételkedünk. Sőt, ha kicsit bizonytalanok vagyunk, és bár hisszük, persze, hisszük, de azért mi van, ha mégsem…
Voltunk már úgy, hogy kértünk valamit az Úrtól, és lelkünk mélyén reménykedtünk, hogy nem hitünk erőssége lesz a mérce?
Előfordult, hogy hitünket csak a kötelezően elvárható mértékűnek éreztük, és mögötte bizonytalanság volt? És hogy minél "hihetetlenebb" dolgot kértünk, annál nagyobb volt ez a bizonytalanság?
Elfogadható segítségnek tartanánk, ha minden kérésünkre azt válaszolná az Úr, hogy "legyen a te hited szerint"? Ha azt mondaná Jézus, hogy innentől minden kérésed teljesül, ha valóban hiszed, hogy Ő képes teljesíteni, hány kérésed teljesedne be? Mind? Fele? Alig tizede?
Lelked mélyén, teljes meggyőződéssel, bizonytalanság nélkül hiszed, hogy az Úr képes egy halálos betegséget egyik pillanatról a másikra nyomtalanul eltüntetni, egy háborút egy szempillantás alatt lezárni, egy földrengés romjait másodpercek alatt újjáépíteni…
Van a válaszaidban bizonytalanság? Ne csüggedj! Jézus ezzel együtt kimondhatatlanul szeret!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése