Vannak olyan pillanaton az életünkben, amikor egy ügy célegyenesbe ér, és úgy érezzük, semmi nem jöhet már közbe, jól mennek a dolgok, sikeres lesz az adott ügy. Úgy érezzük, hogy kezünkben tartjuk az események irányítását, minden egybevág, a kezünk alá dolgozik minden. Jó érzés ez. És a nagy örömök közepette hajlamosak vagyunk azt hinni, mi irányítjuk a dolgokat, a mi munkák eredménye, hogy minden simán megy. Boldogok, sőt büszkék vagyunk. Magunkra, a munkákra, az eredményünkre. Kicsit többnek gondoljuk magunkat, mint amik valójában vagyunk. Azt gondoljuk, hogy erősek, sikeresek vagyunk, alkotunk.Ha megnézzük mindjárt a Biblia elején, a teremtés történetét, megdöbbenünk. Mindjárt az első sorokban megjelenik a teremtő Isten. Az alkotó Isten. Aki valóban hatalommal bír, és aki valóban erős. Aki mindenféle erőfeszítés, spekuláció, számítás és lobbi nélkül, egyszerűen a kimondott szó erejével alkot, sőt teremt. A semmiből, mindent. Nem kell többször nekifutnia, nem kell varázsigéket mormolnia, más irányból próbálkoznia, segítséget kérnie. Egyszerűen kimondja, és úgy lesz. Rövid, tömör, és elgondolkodtató mondatok alkotják a teremtés történetét. Legyen és lesz.
Hogyha ezek mellé állítjuk a mi "alkotásunkat", mindjárt szétporlik büszkeségünk, vélt dicsőségünk, sikerünk. Lemállik rólunk minden, és ott állunk csupaszon, tehetetlenül, bűnökkel ellepve. S rájövünk, hogy minden kísérletünk, próbálkozásunk eredménye csak és kizárólag Isten akaratán múlik. A valóban erős, hatalmas és mindenható Isten akaratán. És ha mindent jól csinálunk, végül büszkeség és öröm helyett már csupán az alázat és a hála érzése kaphat helyet lelkünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése