A zsidóság fennmaradásának, gyarapodásának és néppé szerveződésének
egyetlen útja az volt, ha kíméletlenül leszámolt minden olyan ellenségével, aki ezt a
fejlődést meg akarta bontani. A törvények is világosan rendelkeztek: "Ne
szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért,
lábat lábért!" Ezt a törvényt adta az Úr a népének, és ennek a törvénynek
a szelleme vonul végig az Ószövetség lapjain, amikor százezer számra mészárolja
le a zsidó nép azokat, akik életére, létére törnek.
Ez a szellem uralkodott Jézus idejében is. A zsidóság
követte a törvényt, természetes volt számára az ítélkezés ezen formája. És
ebben a közegben megjelenik Jézus, aki a régi törvényt felülírva új parancsot
ad az őt követőknek. Az új törvény az ellenség szeretetére épül.
Ha mindezt végiggondoljuk, elképzelhetjük azt a döbbenetet,
melyet Jézus e kijelentése kivált az őt hallgatókból. Évezredes hagyományukkal,
szokásaikkal teljesen ellentétes parancs születik.
Mára gyökeresen átalakultak a körülmények, a szokások. A
keresztény hitben a szeretet parancsa lett a legfőbb parancs. Egy olyan szemlélet,
mely alapjaiban kell, hogy meghatározza minden pillanatunkat. Egy olyan szűrő,
melyen kivétel nélkül át kell engednünk minden szavunkat, tettünket,
gondolatunkat.
Keresztény életünkben semmi esetre sem engedhetjük meg, hogy
a régi és az új törvény harcot vívjon. Hogy a régi törvény bármely esetben is
erősebb legyen, vagy akár csak megjelenjen életünkben. Ezt végiggondolva azért
nem olyan könnyű teljesíteni az új parancsolatot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése