Még ma is sokan gondolják azt, hogy a keresztyénséggel együtt valami különleges védőburkot kapnak, ami megvédi őket a világi bajoktól. Egy keresztyénnel nem történik tragédia, nem sújtja veszedelem, nincsenek gondjai. Mintaértékű az élete, elkerüli a betegség, és állandóan valami megbonthatatlan szeretet lengi körül, árad belőle. Már persze akkor, ha jó keresztyén az illető. - teszik hozzá sokan.Ha ezt a gyermeki, a hitünk alapjaitól távol álló gondolatot félretesszük, láthatjuk, hogy Jézus egészen másról beszél, és egészen másért imádkozik, amikor értünk szól.
Az, hogy a keresztyének is részei a világnak, magában hordozza azt, hogy ugyanúgy érik őket is azok a megpróbáltatások, melyek bárki mást. Nem világtól elszakadt, abból kiemelt, azt a magasból szemlélő emberek a keresztyének, hanem a világ aktív részesei, szereplői, tagjai. Jézus sem megy ezzel szembe, nem azt kéri az Atyától, hogy szeparálja el a kiválasztottakat a világtól, hogy emelje ki őket belőle, hogy burkot vonjon köréjük. Egész más síkon mozog. Imádsága lényege, hogy mindazok, akik a kegyelmi kiválasztásban részesülnek, Isten igéje által megszentelődjenek.
A megszentelődés pedig nem más, mint az üdvrendünk utolsó, beteljesítő fázisa. Istennek az a munkája, mely eredményeként egyre határozottabban mondunk nemet az istenellenes dolgokra, és egyre teljesebben odaszánjuk magunkat az Úrnak. Mindez tehát a keresztyén ember földi életének beteljesedése. Mindaz, amit Isten kegyelméből itt a földön elérhetünk.
Ezt kéri számunkra Jézus. Ezért imádkozik. S ha megértjük ennek lényegét, azonnal eltörpülnek mellette a földi javak, a világi élet problémái, a megpróbáltatások, a nehézségek. Rádöbbenünk, hogy egy olyan ajándék készíttetett nekünk, melyért soha nem tudunk eléggé hálásak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése