2012. szept. 2.

Meghallgattatott

"És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt." (Jak 5,15)

Talán megesett már, hogy imádkoztunk egy beteg családtagunk gyógyulásáért, de mégis elvesztettük őt. Imádkoztunk, hogy a megszűnt munkahely helyett találjunk újat, de állás nélkül maradtunk. Imádkoztunk, hogy gyermekünk szülessen, de nem következett be. Bizonyára sok ehhez hasonló helyzet volt már. Amikor elképzeltük, hogy mi az, amit nagyon szeretnénk, kértük, szüntelenül kértük Istentől, mégsem úgy történt, ahogy kívántuk.
Mi, keresztyének sokszor beleesünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, amit mi jónak vélünk, és elképzelünk magunknak, azt csak kérni kell, és az Úr megadja. Nagy baj lenne, ha ez ilyen egyszerűen menne. Ekkor ugyanis úgy működne a hitünk, mint egy zenegép, melybe bedobjuk az érmét, és máris zeng a kiválasztott szám. Isten azonban nem egy kívánságteljesítő gép. Nem egy vágyakat valóra váltó kívánságkút.
Isten nem fogja elvenni tőlünk a nehézségeket. Nem fog elkerülni minket a betegség, a szomorúság, a tragédia. De adhat erőt az elviseléshez, a megéléshez. Megszabadíthat minket a lelki tehertől, hogy elviseljük a terheket. Hitből fakadó imáinkban ezt kell kérni. Hogy lelkünk mindig az Úrra tudjon figyelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése