Bizonyára mindnyájunkkal történt már olyan, hogy görcsösen küzdöttünk valaminek a megoldásán, minden erőnket latba vetettük, mégsem jutottunk előre, nem haladt úgy a dolog, ahogyan azt mi elképzeltük. Máskor pedig szinte semmit nem tettünk a siker érdekében, mégis a legtökéletesebben alakultak a dolgok. Az előző esetben gyakran szemrehányást teszünk az Úrnak, az utóbbi helyzetben pedig sokszor magunknak tulajdonítjuk az eredményeket és a dicsőséget. Pedig tudnunk kell, bárhogyan is alakulnak a dolgaink, Isten keze munkája mutatkozik meg bennük és egyedül övé a dicsőség is.Isten minden pillanatban ott áll életünkben, és dolgozni akar azon. Felajánlja ingyen munkáját. Mindent elvégez, a legkisebb dologtól a legnagyobbig. És tökéletes munkát végez. Hagyjuk, hadd építse életünket az Úr. Legkevésbé sem szükséges belekontárkodnunk. Csak rontunk rajta - tapasztaltuk már elégszer.
Persze ez nem azt jelenti, hogy Isten tiltja a munkát. Igenis dolgoznunk kell, mind anyagi mint lelki értelemben. A tervrajzot azonban mindig neki kell megrajzolnia. Az Ő elgondolásának kell megvalósulnia, és ebben a munkában mi csak segédmunkások lehetünk. Az Ő utasításai szerint kell dolgoznunk. Eredményeinket pedig sosem szabad a saját munkánknak tulajdonítani, hanem egyedül Isten jóságának és áldásának. Mert ahol az ember a saját munkájának tulajdonítja, ott azonnal felüti fejét a fukarság és aggodalmaskodás, amelyik azt hiszi, hogy sok munkával sokat lehet szerezni. Ebben pedig egyre jobban elhalványul az Úr személye, és egyre inkább előtérbe kerül az ember.
Lehet így vagyonokat szerezni, lehet hatalmas gazdagságot építeni, és büszkélkedni vele, de soha nem lesz rajta az Úr áldása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése