Valljuk meg őszintén, minket keresztyéneket sokszor megelégedettség tölt el, amikor egy-egy jó cselekedetet megcselekszünk. Büszkék, boldogok, elégedettek vagyunk. De miért is? Miért tesszük a jót? Megszokásból? Parancsra? Mások kedvéért? Saját örömünkre? Isten jutalmát várva?Az Úr sokszor megjutalmazza a jó cselekedetünket. De ha azért cselekedjük, hogy elnyerjük Isten jutalmát, akkor az már nem hálából fakadó jó cselekedet, hanem üzlet. Ha azért adunk az éhezőnek vagy a nincstelennek, mert abban bízunk, hogy az Úr százannyit ad vissza, akkor ez már nem jó cselekedet, hanem jó vásár. Egy befektetési céllal elkövetett jó tett.
Az Úr valóban megjutalmazza az igazi jó cselekedetet, de előtte az a jó cselekedet, amelyért nem várunk jutalmat, mert a jutalom nem a mi érdemünkért, hanem az Ő kegyelméből és határtalan szeretetéből adatik.
Vannak, akik a jó cselekedeteiket érdemszerzőnek tekintik. Úgy gondolják, hogy minél több jót tesznek, annál inkább szereti majd őket az Úr, és annál biztosabb a helyük a mennyek országában.A Biblia azonban azt tanítja, hogy jó cselekedeteink nem az érdemszerzés vágyából, hanem Isten iránti hálából kell hogy fakadjanak. Ha valami jót teszünk, csak azért tehetjük, mert Isten nekünk erre lehetőséget adott. Az érdem az Övé, és nem a miénk. Ha Ő engem megsegített, én is megsegítek mást, de anélkül, hogy én ezzel dicsekednék. Így lesz érdemszerző helyett hálaadó a jó cselekedet.
Ha érdemeket akarunk szerezni vele, akkor frusztráltak és depressziósak leszünk, hiszen nap mint nap ezerszer elbukunk. Úgy gondoljuk, hogy botlásaink miatt "pontokat" veszítünk az Úrnál és Ő kevésbé fog minket szeretni. Hálaadó cselekedeteink azonban boldogsággal töltenek el bennünket, hiszen minden jó tettünkkel örömet szerzünk mennyei Atyánknak. És ezzel a szorongás és görcsös akarás helyét átveszi a hála és boldogság, és örömteli, önzetlen tetteink dicsőítik az Urat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése