Sok keresztyén számára nem teljesen érhetőek ezek a szavak. Mindnyájunkkal előfordult már, hogy nagyon szerettünk volna valamit, kértük, szakadatlan kértük az Úrtól, mégsem adatott meg számunkra. Ekkor csodálkozva, csalódva, szomorúan lapozzuk fel ezt az igét, és odadörgöljük az Úr orra alá: Lám, Uram, te mondtad, és mégsem lett úgy.Azért gondoljuk csak végig ezt. Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, rádöbbenünk, hogy az Úr nem a földi javakra és a testi dolgokra gondol. Sehol nem kapunk arra garanciát, hogy ha buzgón kérjük, akkor elkerül a betegség, nem történik baleset, ötös lesz a földrajz dolgozat, nyerünk a lottón, előléptetnek a munkahelyen. Ilyenekről nem beszél az Úr. De hát akkor mit kérjünk, ami minden körülmények között megadatik?
Afelől biztosak lehetünk, hogy az Úr sohasem engedi meg, hogy hiányt szenvedjük abban, ami üdvösségünkhöz szükséges. Másról nem beszél az Úr.
Ha földi javakat, testi megelégedést remélve kérjük az Urat, eltávolodunk parancsától és akaratától. Az ilyen kérések nem Krisztus nevében születnek bennünk. Mi arra rendeltettünk, hogy vele együtt részesedjünk az örök élet kegyelmében. Ez kell, hogy életünk középpontjában álljon. Ha testi megelégedést, földi örömet ad az Úr, az az Ő dicsőségét növeli, és jóságos szeretetét igazolja. Ám ha ezt megtagadja tőlünk, azt is csak azért teszi, hogy rámutasson, bizony eltávolodtunk tőle, és olyan dolgokat kérünk, melyek nem szolgálják üdvösségünket. Ezért szemrehányást nem tehetünk neki, inkább hálásnak kell lennünk, hogy visszavezet minket magához.
Az azonban egészen bizonyos, hogy ha olyan kéréssel állunk mennyei Atyánk elé, mely üdvösségünket szolgálja, teljesíti azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése