Amikor hosszú, gyötrelmes út után felismerjük, hogy nem a törvény megtartása vezet el minket Isten országába, és nem a tízparancsolat betartása jutalmául kapjuk a kegyelmet az Úrtól, no akkor zavarodik össze bennünk minden. Mert ha nem a törvény betűinek megtartása alapján méretik ránk az üdvösség vagy a kárhozat, akkor mi értelme a törvénynek?Ádám és Éva egyszer s mindenkorra szakított az Úrral. Megtagadták Isten parancsát, ezzel magukra és az egész emberiségre ráhúzták az örök bűnt. Ebből a bűnből pedig, bárhogy is erőlködünk, saját erőnkből képtelenek vagyunk kilépni.
A törvény egy tükör. Tükör, mely segít meglátni mérhetetlen bűnösségünket. Tükör, melyet magunk elé téve minden pillanatban felismerhetjük romlottságunkat. Ahogy a valódi tükörben valósághűen meglátjuk képmásunkat, úgy a törvény is teljes valóságában mutatja meg bűnösségünket.
De vajon egy tükörrel képesek vagyunk-e borzas hajunkat kifésülni? Vagy egy fárasztó nap porát és izzadságát lemosni arcunkról? Aligha. Éppen így a törvény sem képes üdvösségre vezetni. Egyedül kizárólag Isten mérhetetlen szeretete moshatja le lelkünkről a bűnt. Egyedül Krisztus kereszten bemutatott, megismételhetetlen, örök áldozata békítette meg Istent az emberrel. Egyedül ez a kegyelem adhatja meg az üdvösséget. A törvény bűnösségünkre emlékeztet minket nap mint nap, és ezáltal elénk tárja az Úr mérhetetlen jóságát, szeretetét és kegyelmét. Ezért szeretem a törvényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése