2012. júl. 1.

Visel-kedés

"Viseljétek el egymást szeretettel." (Ef 4,2)

Az efézusi levélben bújik meg ez a négy szó. Könnyen átlépünk rajta, de most időzzünk kicsit fölötte. Mit jelent az, hogy szeretettel elviselni?
Akiket szeretünk, azoknak rossz tulajdonságait is könnyebben toleráljuk. Elnézzük neki. Ilyenkor könnyű az elviselés.
Egy szerelmespárt elvakít a szerelem. Csak a jót látják egymásban. Nem kell elviselniük a másikat. Örülnek, ha együtt lehetnek. Aztán telnek az évek, és a hibák egyre erősebben előtérbe kerülnek. Ilyenkor sok kapcsolat felbomlik, mondván "nem vagyunk egymáshoz valók", meg "rosszul választottam". Talán jön egy újabb kapcsolat, ami szintén zátonyra fut néhány hónapon vagy éven belül, majd a következő, és ki tudja még hány.
Vagy ott vannak azok az emberek, akik ellenszenvesek nekünk, vagy mi vagyunk azok számukra. Kerüljük egymást, és ha mégis valami ok miatt egymással vagy egymás mellett kell élnünk, pokollá válhat mindenki élete.
Jézus azonban egyértelmű parancsot ad nekünk. Nem menekülni kell a különböző kapcsolatokból, nem semlegesíteni kell a másik embert, hanem meglátni benne is Isten munkáját, az Ő teremtő erejét. Minden embert az Úr alkotott, mindenkiben az Úr akarata, szándéka jelenik meg. Nem az a dolgunk, hogy változtassunk az embereken, hogy olyanokká tegyük őket, amilyeneknek mi szeretnénk látni, hanem az Úrba vetett hittel és belőle merített erővel azon kell munkálkodnunk, hogy elfogadjuk őket. Olyannak, amilyennek Isten teremtette.
Az elviselés komoly feladat. Hosszú, kitartó munka és sok-sok erő kell hozzá. Jó, hogy a feladat mellé ezt is megkapjuk az Úrtól. Legyünk hálásak minden parancsáért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése