Keresztyénnek lenni nem könnyű feladat. A minket szemlélők közül sokan úgy gondolják, hogy a keresztyénségünk abból áll, hogy vasárnaponként templomba járunk, nem hivalkodó, hanem lehetőleg szürke, egyhangú ruhákban járunk, hajviseletünk körülbelül 30 évvel van elmaradva a mai divattól, és komor ábrázattal járunk a világban. No és persze mindig szent könyveket olvasgatunk.Kiábrándító lenne, ha valóban ebből állna hitünk. Ha ilyen külsőségekről szólna. Szerencsére az Ige pontosan elmondja, hogyan kell megélni keresztyénségünket. És ha ebbe jobban belegondolunk, megborzonghatunk.
Szavainkban mindig Isten szellemének kell megjelennie. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig Istenről és a hitről kell beszélni. Nem. Sokkal többet jelent. Arról van szó, hogy minden helyzetben, bárkinek, bármit mondunk, azt át kell hassa a Szentlélek. Szavainkat úgy kell megválogatni, úgy kell kiejteni és mondandónkat úgy kell megfogalmazni, hogy amögött ott legyen Isten lelke.
Tetteinkben mindig Isten szellemének kell megjelennie. Ez pedig nem azt jelenti, hogy szent dolgokat kell művelni állandóan. Itt is sokkal többről van szó. Arról, hogy minden helyzetben, bárkivel bármit teszünk, azt át kell hassa a Szentlélek. Tetteinket, cselekedeteinket is úgy kell megválogatni, hogy azok mögött is ott legyen Isten lelke.
Életünk minden pillanatában tanúságot kell tennünk Istenről és hitünkről. A legkisebb szavunk, a legapróbb cselekedünk is Isten dicsőítéséről kell, hogy szóljon.
Meg lehet úgy köszönni a boltban a zsemlét, vagy meg lehet úgy gyújtani a tűzhelynél egy szál gyufát, hogy az dicsőítse az Urat? Össze lehet szedni a száraz leveleket a kertben, vagy elrendezni egy téves telefonhívást úgy, hogy amögött ott legyen az Úr lelke? Egyértelműen igen. S hogy hogyan? Igazából ez a keresztyén élet kihívása és feladata. Erről kell, hogy szóljon életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése