Olyan jó érzés tudni, hogy Isten figyel ránk, gondja van ránk, őriz minket. Kérjük is tőle gyakran imádságainkban, hogy őrizzen meg, vigyázzon ránk.Gondoltunk már arra, hogy Isten tökéletes, és így figyelme, vigyázása, őrzése is tökéletes? Ez pedig azt jelenti, hogy életünk minden pillanatában teljes összpontosítással figyel ránk. Életünk minden pillanatában. Akkor is, amikor ez eszünkben sincs. Isten szeme végig ott van felettünk, ott van rajtunk, és minden szavunkat, cselekedetünket és gondolatunkat figyeli.
Talán volt már életünkben olyan pillanat, amikor azt kívántuk, hogy most egy pillanatra nézzen félre az Úr. Most egy kicsit ne figyeljen annyira minket. Most ne nézze azt, amit éppen mondunk, nem figyeljen arra, amit teszünk, és egy kicsit takarja el szemét, ne nézze gondolatainkat. Talán éreztük már úgy egy-egy pillanatban, hogy jó volna, ha ezt nem látná az Úr.
Sokszor nem vesszük komolyan ezt a kérést. Csak a szép oldalával foglalkozunk. Csak azt akarjuk, hogy a bajtól, a vésztől, a rossztól óvjon meg minket az Úr, persze, vigyázzon ránk. Sokszor csak azokra a dolgokra gondolunk, amiket nem tudunk befolyásolni, amikre nincs hatásunk, és közben a szándékosan megtett cselekedetekre, kiejtett szavakra, gondolatokra nem figyelünk.
Isten azonban komolyan veszi a kérésünket. És ez annyit jelent, hogy szüntelenül ránk néz. Azt is figyeli, amit sötétben csinálunk, azt is látja, amit egyedül, magányosan teszünk, amit lelkünk legmélyén gondolunk. Látja, hallja a ki nem mondott szavainkat is. A titkos, mély gondolatainkat is.
Amikor azt kérjük az Úrtól, hogy figyeljen ránk, nem szelektálhatunk. Nem válogathatunk, hogy erre és erre figyeljen, arra pedig ne. Nem mondhatjuk, hogy déltől estig figyeljen, egyéb időben pedig ne. Ha Isten vigyázó figyelmét kérjük, tökéletes figyelmet kapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése