Sokszor gondoljuk az, hogy mi pontosan tudjuk, mi az, ami szükséges nekünk. Pontosan meg tudjuk határozni, hogy mi kell, minek kell történnie. És úgy gondoljuk, ha másképp alakulnak a dolgok, akkor az egész világmindenség összeesküdött ellenünk.Szeretjük megmondani Istennek, hogy mire van szükségünk, szeretjük megmondani, hogy mi következzen be életünkben, és hogyan történjenek a dolgok. Néha úgy gondoljuk, csak és kizárólag az lehet jó nekünk, amit mi gondosan elképzeltünk magunknak.
Így várjuk a "csodát", és megdöbbenünk, ha nem úgy történnek a dolgok. Pedig mi meg vagyunk győződve, hogy az lenne a legjobb.
Aztán ezt tetézzük azzal, hogy görcsösen elkezdünk harcolni, küzdeni azért, hogy mégis úgy legyen, ahogyan mi akarjuk. Nem számít, hogy az árral szemben megyünk, nem számít, hogy feleslegesen pazaroljuk energiánkat, a lényeg, hogy minden áron elérjük azt, amit kitűztünk.
Pedig tudjuk, pontosan tudjuk, hogy mennyei Atyánknál nem tudja senki jobban, mire van szükségünk. És azt is pontosan tudjuk, hogy az Úr mindent a mi javunkra tesz velünk, még akkor is, ha az adott pillanatban nem látjuk át a dolgokat. Ennek ellenére sokszor küzdünk értelmetlenül.
Csupán annyi lenne a dolgunk, hogy megálljuk, lelkünket hozzá emeljük, mindenünket a kezébe tegyük, és várjuk, hogy hatalmával megszabadítson bennünket. Hogy véghez vigye tervét, melyet számunkra készített nagy gondossággal. Melynek részesei vagyunk mi is, és melynek végén ott vár az örök élet. Hiszen megígérte. Csupán annyi lenne a dolgunk, hogy kimondjuk: "legyen úgy, ahogy Te akarod". De valamiért mi mégis szeretünk küzdeni. Néha ellene. Értelmetlenül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése