2012. júl. 15.

Kísértésben

"Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek." (Zsid 2,18)

Bizonyára mindnyájunkkal előfordult már, hogy amikor valakitől segítséget kértünk, segítő szavai, tettei mögött éreztünk, hogy nem igazán ért meg minket, nem igazán érez együtt velünk, és bár sokat tesz azért, hogy segítsen, mégsem tud igazán segítségünkre lenni.
Őszinte, igaz, értékes segítséget attól kaphatunk, aki ismeri azt a helyzetet, amiben vagyunk, megélt már hasonló szituációt. Szoktuk mondani, hogy aki könnyen bele tudja élni magát más helyzetébe, az sokkal együtt érzőbb.
Keresztény életünk egyik legnagyobb kihívása, egyik legveszélyesebb rombolója a kísértés. A gonosz fertőző, mérgező tevékenysége. Legnagyobb segítségre kísértés idején van szükségünk, ezért nem mindegy, hogy akihez fordulunk, az mennyire érzi át helyzetünket. Valóban akar és tud segíteni, vagy szemrehányással, bűntudat gerjesztésével csak tovább rontja helyzetünket.
Jézus szeretete, megértése és segíteni akarása tökéletes. Ilyet embertől soha nem kaphatunk. Amikor kísértésbe esünk, és hozzá fordulunk, tökéletesen és pontosa tudja, hogy mit élünk át, mi megy végbe lelkünkben. Emberi testet öltve ő maga is megtapasztalhatta a Sátán gonoszságát. Kemény, igazán megrázó kísértéseket kellett kiállnia. Negyven napos böjt után étellel kísértette a gonosz, és az egész világ földi uralmát kínálta neki. Mind olyan dolog, melyek minket is kísértenek nap mint nap. A földi javak, a világi kincsek és örömök, a test kényeztetése.
Kísértés idején sokszor kétségbe esünk. Bizonytalanná válunk, és úgy érezzük, egyedül maradunk a küzdelemben. Gondoljunk ekkor Jézusra, és arra, hogy ő tökéletesen ért és megért minket, hiszen ezeket a megpróbáltatásokat ő is megélte. Bizalommal fordulhatunk hozzá, mert pontosan tudja, hogy mire van szükségünk ilyen nehézségek idején. Csak kérni kell őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése