"Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz
cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg
rajtuk, amit elkövettek!" (Zsolt 28,4)
Tudjuk a Bibliából, hogy az Úr bűneinket nem az elmondott Miatyánkok száma, meg jó cselekedeteink száma szerint bocsátja meg, hanem ingyen, kegyelemből. Az Ő jósága és szeretete által, kegyelméből töröltetnek el a bűnök. Az örök élet kegyelmét nem tudjuk kiérdemelni. Nem azért nyerjük el, mert nagyon jó keresztyének voltunk életünk során, nem azért, mert sokat jártunk templomba, és nem is azért, mert segítettünk, ahol tudtunk. De még csak nem is mások iránti szeretetünk mértéke alapján. Ha ugyanis ezek szerint osztogatná az Úr a kegyelmét, bizony aligha kaphatnánk belőle. Isten világosan a tudtunkra adta, hogy az örök életet az Ő kiválasztása alapján, kegyelméből kapjuk.
Ha ezeket szem előtt tartva gondolkodunk a fenti idézeten, bizony elszörnyedhetünk. Micsoda átok, micsoda büntetés lenne, ha az Úr tetteink, cselekedeteink alapján fizetne nekünk. Ha nem a kegyelméből, atyai szeretete által kapnánk ajándékait, hanem tetteink szerint. Gondoljunk csak bele. Mi jutna nekünk, ha azt vizsgálná az Úr, hogy mekkora szeretettel vagyunk azok iránt, akik bántanak, gyaláznak, gúnyolnak minket, és akik mindig a kárunkat keresik. Mi jutna, ha azt vizsgálná, hogy a ránk bízott javakkal hogyan sáfárkodunk. Mire költjük anyagai javainkat, mennyire segítjük azokat, akik nincstelenek, akik éheznek, nélkülöznek, mennyi időt szánunk az elesettekre, a magányosokra. Vagy mire használjuk fel tehetségünket. Mennyire szolgáljuk vele az Ő dicsőségét és mások javát. Mi jutna, ha azt vizsgálná, hogy mennyire élünk a világi dolgok bűvöletében. Mennyi energiát és időt pazarlunk el arra, hogy egy ruhát, ékszert, tárgyat megszerezzünk. Utána járunk, keressük, kutatjuk, mert az nekünk kell. Ha ezeket venné számba az Úr a fizetség előtt, kevés lenne erszényünkben.
De Istennek hála, mert tudjuk a Bibliából, hogy az Úr bűneinket nem az elmondott Miatyánkok száma, meg jó cselekedeteink száma szerint bocsátja meg, hanem ingyen, kegyelemből. És ez szerencsére nem rajtunk múlik...
Tudjuk a Bibliából, hogy az Úr bűneinket nem az elmondott Miatyánkok száma, meg jó cselekedeteink száma szerint bocsátja meg, hanem ingyen, kegyelemből. Az Ő jósága és szeretete által, kegyelméből töröltetnek el a bűnök. Az örök élet kegyelmét nem tudjuk kiérdemelni. Nem azért nyerjük el, mert nagyon jó keresztyének voltunk életünk során, nem azért, mert sokat jártunk templomba, és nem is azért, mert segítettünk, ahol tudtunk. De még csak nem is mások iránti szeretetünk mértéke alapján. Ha ugyanis ezek szerint osztogatná az Úr a kegyelmét, bizony aligha kaphatnánk belőle. Isten világosan a tudtunkra adta, hogy az örök életet az Ő kiválasztása alapján, kegyelméből kapjuk.Ha ezeket szem előtt tartva gondolkodunk a fenti idézeten, bizony elszörnyedhetünk. Micsoda átok, micsoda büntetés lenne, ha az Úr tetteink, cselekedeteink alapján fizetne nekünk. Ha nem a kegyelméből, atyai szeretete által kapnánk ajándékait, hanem tetteink szerint. Gondoljunk csak bele. Mi jutna nekünk, ha azt vizsgálná az Úr, hogy mekkora szeretettel vagyunk azok iránt, akik bántanak, gyaláznak, gúnyolnak minket, és akik mindig a kárunkat keresik. Mi jutna, ha azt vizsgálná, hogy a ránk bízott javakkal hogyan sáfárkodunk. Mire költjük anyagai javainkat, mennyire segítjük azokat, akik nincstelenek, akik éheznek, nélkülöznek, mennyi időt szánunk az elesettekre, a magányosokra. Vagy mire használjuk fel tehetségünket. Mennyire szolgáljuk vele az Ő dicsőségét és mások javát. Mi jutna, ha azt vizsgálná, hogy mennyire élünk a világi dolgok bűvöletében. Mennyi energiát és időt pazarlunk el arra, hogy egy ruhát, ékszert, tárgyat megszerezzünk. Utána járunk, keressük, kutatjuk, mert az nekünk kell. Ha ezeket venné számba az Úr a fizetség előtt, kevés lenne erszényünkben.
De Istennek hála, mert tudjuk a Bibliából, hogy az Úr bűneinket nem az elmondott Miatyánkok száma, meg jó cselekedeteink száma szerint bocsátja meg, hanem ingyen, kegyelemből. És ez szerencsére nem rajtunk múlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése