Gyomok között

Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (1Móz 3,17-19.)

Kertészkedem. Eső után nő a gaz. Amerre csak nézek, mindenhol. Bosszantó. Mérgelődöm miatta. Aztán amikor ezt az igét olvasom, rájövök, hogy ez a természetes. Sőt, amikor figyelmesen elolvasom újra és újra, arra is rá kell döbbenjek, hogy mindez miattam van.
Átkozott a föld. Az Úr átkozta meg a bűneset után. Tökéletes átok ül rajta. Oka pedig én vagyok. Az ember. A bűnös ember. Az eredeti, kezdetektől fogva meglévő, bennünk lévő, minden emberre átszálló és az emberiségen végigvonuló bűn. Melytől nem tudunk szabadulni. Melyért felelősek vagyunk mindannyian.

Az első ember bűne van rajtunk. Isten pedig emiatt tette átkozottá a földet. A tövist, bogáncsot és gazt termő föld természetes rendje az isteni átoknak, s mindezt csak magamnak köszönhetem. Bűnös voltomnak.

Kapám lendül, pusztul a gaz. Aztán újra nő, újra és újra, gyorsabban minden növénynél. Egy kivágott helyett kettő nő. Az első növény, mely a fagy engedése után megjelenik a földön, és az utolsó, melyet itt talál az új tél. Jelen van mindig, hogy emlékeztessen. Emlékeztessen a bűnre, a mindnyájunkat sújtó bűnre, az én bűnömre, és Isten átkára. Arra az átokra, mely egyidős a földdel, az élettel, s melyet mi, emberek soha nem voltunk képesek megtörni. Arra az átokra, melyet csak és kizárólag Isten jóságos kegyelme tudott feloldani Jézus Krisztus által. Mert Isten átka mellett Jézus volt az áldás. Isteni átok és isteni áldás állt szemben egymással, és az áldás győzött.

A gaz tovább nő a kertben, de már nem bosszankodom. Megtörten, alázatos szívvel szedem ki, és közben hálát adok az áldásért, mint virágvasárnap a jeruzsálemi nép. Magamban én is örömmel kiáltom: áldott, aki jött az Úr nevében!