Csak vidáman!

"Szívetek legyen vidám mindenkor!" (Zsolt 22,27b)

- Hogy vagy? - kérdi az egyik. - Jaj, ne is kérdezd! Nagyon szomorú vagyok. Ott a hitel, Jóskának még mindig nincs munkája, Katika megint beteg, már harmadszor ebben az évben, Éva néni megint itt van nálunk, Tibikének nem sikerült a francia érettségi, Zsuzsókám külföldre ment dolgozni, alig látom, nekem a derekam, reggelente alig bírok felkelni... - ömlik a másikból.
Ismerős? Naponta hallunk ilyen beszélgetést, és talán mi is részesei vagyunk ilyeneknek. Hol az egyik oldalon, hol a másikon. Néha kérdezünk, néha panaszkodunk. Gondoljuk végig, hányszor mondjuk, hogy szomorúak vagyunk valami miatt, és hányszor dicsekszünk azzal, hogy vidámak, boldogok vagyunk. Ugye, ha utána számolunk, leginkább a panasz szerepel többször.
Vitathatatlan, hogy bennünket, keresztényeket is utolérnek a világi nehézségek. Nem is azt üzeni a zsoltár, hogy mosolyogva, vígan fogadjuk ezeket a problémákat, hiszen érzelmileg, fizikailag sokszor megtörnek minket. Azt üzeni a vers, hogy szívünk legyen vidám.
Ha a világi gondok mellett mindig tudatosítjuk magunkat, hogy ezek csak másodrendűek, és mindig első helyen áll az Úr és az Ő határtalan szeretete iránti hálánk, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy elkészített helyünk van Isten országában, akkor a világi nehézségeket is könnyebben tudjuk kezelni, és szívünkben a nehézségek ellenére is mindig melegség és vidámság lesz. Nem biztos, hogy mi magunk is vidámak leszünk, nem biztos, hogy mindig mosoly lesz arcunkon, de szívünk sohasem lesz szomorú. Mindig visszatérhetünk, mindig erőt meríthetünk, mindig tisztán fel tudjuk emelni az Úrhoz, mert szívünkkel tudjuk és érezzük az Úr szeretetét.