Sok fontos dologra tanít minket ez az ige. Az egyik, hogy Jézus küldetésének beteljesedése előtt a Gecsemáné kertbe megy tanítványaival, ahol fokozatosan távolodik el tőlük. Előbb Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt távolodik el a többiektől, majd ezt a hármat is hátrahagyva egyedül megy imádkozni. A legnehezebb percekben Jézus kizár maga körül minden földit, és csak az Istennel van. Vele beszél, hozzá imádkozik. Tőle kér segítséget, és csak benne bízik. Mi tudunk-e a legnehezebb pillanatokban csak Istenre figyelni? Csak tőle várni a segítséget? Vagy minden követ megmozgatunk, és teljes kétségbeesésbe kerülünk, mert kilátástalannak véljük helyzetünket? Tudjuk szívünket teljes mértékben az Úr kezébe tenni? Nem olyan "Jaj, segíts Uram!"-módon, hanem igazán. Igazán odatenni magunkat lába elé, és csak Rá figyelni?A másik dolog, ami fontos ebben az igében, hogy Jézus lelkében megremeg. "Ha nem távozhat el tőlem ez a pohár..." Emberként leginkább azt szeretnénk, ha minden nehézség elkerülne minket. Sokszor azért imádkozunk, hogy ez vagy az ne történjen velünk. De tudjuk-e őszintén azt mondani, hogy legyen meg a Te akaratod? Tudunk-e megnyugodni Isten döntésében? Tudjuk egy kétségbeesés, megdöbbenés, felháborodás, félelem nélkül elfogadni tőle azt, amit ránk mér? Tudjuk-e valóban azt mondani, hogy ha ezt a poharat töltötte nekünk, akkor ezt isszuk ki?
Jézus példát ad nekünk. Példát, hogy mindig tudjuk elfogadni az Úr kezéből azt, amit nekünk szán. Soha akkora súlyt és terhet nem tehet ránk Isten, mint amit Jézusra tett. Ember fel nem vállalhatja azt, amit Jézus magára vett. És ebben a helyzetben is tudott Jézus így imádkozni. Gyakoroljuk hát mi is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése