Szolgálataink

"A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta." (1Kor 12,7-10)

Ha azt kellene felsorolnunk, hogy mi az, amiben jobbnak, többnek gondoljuk magunkat másoknál, rövid gondolkodás után mindannyian tudnánk példákat mondani. Remek a memóriám, erősségem a matematika, nagyon jól tudok fogalmazni, magával ragadóan mesélek történeteket, jól bánok a gyerekekkel, van érzékem a zenéhez, festészethez, bármit meg tudok javítani, egy ezermester vagyok... és még sorolhatnánk.
Ugyanakkor ha arra kellene példát mondani, hogy mi az, amivel szolgálni tudok másoknak, amivel a közösségért, a gyülekezetért, egy kisebb csoportért tenni tudok, már sokkal kevesebb ötletünk támadna. Nem értek én semmihez, mások sokkal jobban csinálják ezt nálam, nem akarok én más dolgába beleszólni, a magamét megcsinálom, de máséhoz nem merek nyúlni, tudom, de nem tudom elmagyarázni... és más számtalan kifogás jut rögtön eszünkbe.
Pedig a Lélek mindannyiunkat alkalmassá tett valamilyen szolgálatra. Valamilyen területen mindenki kapott egy olyan többletet, mellyel másoknak segíthet. Nem kell óriási dolgokra gondolni. Egy gyermek számára, aki bukásra áll matematikából, nagy segítség, ha valaki elmagyarázza az egyenleteket. Egy idős ember számára segítség, ha megjavítják a kapuja zárját, és a kicsik is örömmel fogadják az izgalmas, régi történeteket.
Nem kell túlbonyolítani a dolgot. Fel kell ismerni a Lélek ajándékát, amit azért kaptunk, hogy szolgáljunk vele, és apró lépésekkel el kell indulni a szolgálat útján. Mert véka alá rejteni azt, amit azért kaptunk, hogy mások javára használjuk, az a Lélek elleni vétek.