Az én Istenem

Minden emberben más és más istenkép él. Életünk különböző szakaszaiban is másképp képzeljük el az Urat. Van, aki jóságos, mosolygós öregúrnak képzeli, hosszú, fehér szakállal. Mások rideg, racionális bírónak vélik, míg egyesek számára dühös, bosszúálló, önkényes hatalmasság.
Mostanában sokat gondolkodom azon, milyen az én Istenem. Gyermekként persze én is hajlottam jóságos öregúrként elképzelni, de aztán a Bibliát olvasva egész más istenkép rajzolódott ki bennem.
Az én istenképembe beletartozik a világot megteremtő és rendszereit gondosan megformáló, a fiát értünk feláldozó, és számunkra az örök élet kapuját megnyitó Isten mellett a vízözönnel az emberiséget elpusztító, a zsidó nép háborúi során százezreket lemészárló Isten is. Az az Isten is beletartozik, aki szörnyű csapásokkal sújtotta az egyiptomiakat, aki a fáraó hadseregét a tengerbe ölte, akinek szavára próféták és királyok gyilkoltak meg rengeteg embert szörnyű kegyetlenséggel.
Az ilyen Isten tejhatalmú. Ura a jónak és ura a rossznak. Irányítója az egész világmindenségnek. Egy porszem nem hullik le a tudta nélkül, és egy vízcsepp nem cseppen le akaratával szemben. Az ilyen Isten nem manipulálható. Nem lehet megvesztegetni, és nem lehet alkukat kötni vele. Az ilyen Istenhez csak egyenesen, alázatosan, és hálás szívvel lehet közeledni, s csak akkor, ha Ő is akarja.
Feltételeit megírta, és átadta nekünk. A kiindulópont, és a cél adott. A kettő között pedig szívesen végigvezet. Nem a fejünket simogatva, nem mosolygósan dörmögve, de mindig határtalan szeretettel. Mert Ő maga a szeretet.