Megesik, hogy hajlamosak vagyunk saját kereszténységünket, hitünket egy szűrőn keresztül nézi. Olyan szűrőn, melyet mi magunk kreálunk, s mely kicsit hozzánk igazítja a jó és rossz megítélését. Erősen szubjektíven. Ilyenkor saját hibáinkkal, bűneinkkel szemben sokkal elnézőbbek vagyunk, mint másokéval. Kicsit magunkra igazítjuk az erkölcsi rendet. Tudjuk mi a helyes, és bőszen tudjuk megítélni a másikat, miközben magunknak sokkal többet elnézünk.Persze mondhatjuk, hogy ez egy emberi tulajdonság, és ezért aztán senki nem hibáztathat minket. Ám ezzel ismét benne vagyunk a gödörben, hiszen megint olyan alól akarjuk felmenteni magunkat, amivel túlléptük "hatáskörünket".
Több példázat is utal erre a Bibliában, elég csak a szálka-gerenda történetre gondolni. Nem győzi világossá tenni Jézus, hogy senki felett (és ebbe értsük bele magunkat is) nem ítélkezhetünk, hiszen ez alapvetően nem a mi dolgunk. Közel sem vagyunk képesek és alkalmasak objektíven, Isten szemszögéből megítélni a dolgokat, és ez miatt ítéletet sem vagyunk jogosultak mondani. Sem magunk, sem mások felett.
Egyetlen ítéletalkotó van: Isten. Kizárólag Ő képes és jogosult bírája lenni bárkinek. Kizárólag Ő képes teljes objektivitással vizsgálni, és ez alapján az egyetlen igaz, törvényes ítéletet kimondani.
Amikor elfogadjuk Isten hívó szavát, és a hit útját választjuk, felvállaljuk ezt is. Elfogadjuk ezt a feltételt is. Alávetjük magunkat Isten ítéletének, és vállaljuk a következményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése