Békesség. Ha ezt a szót halljuk, sok minden eszünkbe jut. A világbéke, a múlt és jelen háborúi, a harag egy ismerőssel, a jóleső kibékülés. Csupa-csupa világi dolog. A béke, békesség legtöbbször ezt jelenti számunkra.Jézus is békességet ígér, de nem ezeket. Nem a világ szerinti békességet. Nem ígéri, hogy megszűnnek a háborúk, hogy minden ember szeretetben fog élni egymással. Nem ígéri, hogy a békesség rózsaszín köde telepszik a világra. Nem, ő nem a világ szerinti békességet ígéri.
De hát akkor mi Jézus békessége? Világi értelemben hogyan is nevezhetnénk békének azt, ami a Golgotán történt. Hogyan lehetne békesség Krisztus megalázásában, keresztre szegezésében, szörnyű meggyilkolásában? Hogyan találhatunk ebben békességet? Hogyan adhat békességet a világnak az, akinek küldetése, életcélja, beteljesülése tele van békétlenséggel?
Jézus világossá tette számunkra, hogy nem azért jött e világra, hogy békességet hozzon a földre, hanem hogy meghasonlást. Tettei, tanítása akkor is, azóta is felbolygatta, megrázta a világot. Ugyanakkor Jézusban Isten az emberi értelmet meghaladó békességet akar adni mindnyájunknak. Olyan békességet, melyben elmerült az öreg Simeon, amikor karjaiba foghatta az újszülött Jézust. Istenben megnyugvó lélekkel, az Úr békéjében eltelve beteljesültnek látta életét.
Világi gondolkodással ezt fel nem foghatjuk. Olyan békesség ez, melynek mértékegysége az isteni szeretet, mennyisége pedig az Úr. Olyan békesség, melyet ha megkapunk, és eltelünk benne, érezni fogjuk, hogy semmi másra nincs már szükségünk. Olyan békesség, melyet sem világ, sem ember, sem semmi más földi lény nem adhat számunkra, csak az az Isten, aki maga is a tökéletes békesség. Íme, ezt a békét kínálja nekünk Jézus ingyen, kegyelemből. Nos, elfogadod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése