2012. márc. 11.

A szívek vizsgálója

"Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (1Sám 16,7)

"Szerelem első látásra. Meglátni és megszeretni. Én már az elején láttam... Már messziről láttam..." Csak néhány példa a magyar nyelvből, mely azt mutatja, milyen sokra tartjuk azt, amit látunk, s bizony könnyen ítélünk az első benyomás alapján.
Legtöbbször az első találkozáskor eldöntjük, valaki szimpatikus vagy sem, és az első megérzés meghatározó lesz a későbbiek során. Az elhamarkodott ítélet emberi tulajdonság. Mélyebb ismeretség nélkül ítélünk meg másokat, ugyanakkor felháborodunk, ha velünk is így bánnak.
Szerencsénkre az Úr nem így tesz. Őt nem érdekli a külsőnk, a megjelenésünk, nem foglalkozik azzal, hogy testünk tökéletes-e vagy esetleg valamilyen fogyatékossággal élünk, nem számít a testsúlyunk, vagy hogy épp jól áll-e frizuránk. Nem gond, ha smink nélkül állunk elé, és az sem zavarja, ha nehezen találjuk a szavakat, amikor hozzá szólunk.
Egy dologra kíváncsi csupán: mi van a szívünkben. Ki tudunk-e onnan szórni minden felesleges dolgot, és helyet tudunk-e készíteni az ő számára, vagy sem.
Blase Pascal, a híres matematikus mondta, hogy minden ember szívében egy Isten alakú űr van amit egyedül csak Isten képes betölteni. Ebben az űrbe belepréselhetünk mi más dolgokat, azonban ezt az űrt tökéletesen sosem tudjuk kitölteni mással, így sosem lesz tökéletes egység és harmónia benne.
Adjuk át szívünket az Úrnak. Engedjük, hogy utolsó zugáig átvizsgálja, és beleköltözhessen, hogy valóban az ő békéje uralkodjék bennünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése