Megváltásunk ára

"Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái." (1Kor 7,23)

(Fotó: The passion of the Christ)

Gyerekkoromban nagy álmom volt egy számítógép. Hosszú ideig gyűjtögettem rá a pénzem, takarékoskodtam, és kimondhatatlan öröm volt, amikor végre kezembe foghattam az új szerzeményem. Nagy becsben tartottam, vigyáztam rá, mert tudtam, komoly erőfeszítések, lemondások árán jutottam hozzá.
Minél hosszabb ideig tart a várakozás, minél több lemondás után jutunk hozzá az áhított dologhoz annál nagyobb becsben tartjuk, és annál szomorúbbak vagyunk, ha máshoz kerül és ő nem jól bánik vele.
A mi álmaink, vágyaink, elképzeléseink elenyésznek Isten hatalmas terve mellett. Ő is kimondhatatlanul vágyik ránk, és komoly árat fizetett értünk. Jézus kereszthalála a valaha kifizetett legnagyobb ár és váltságdíj. Boldogok lehetünk, hogy valaki számára ilyen értékesek vagyunk. Komoly árat fizetett, és ezért magának váltott minket. Senkivel nem akar osztozni rajtunk, csupán önmagának szeretne bennünket. És mindezek után nem rabszolgaságra, sanyargatásra, önkényeskedésre szán minket, hanem soha el nem múló boldogságát akarja nekünk adni. Cserébe pedig csupán annyit kér tőlünk, hogy legyünk egészen az övéi. Ugye nem is olyan nagy kérés...