Beteg vagyok. Fekszem az ágyon, és fájdalmaimmal gyötrődöm. Forgolódom, de nem találom a helyem. Felkelek. Visszahúz az ágy. Nem jó betegnek lenni.Mielőbb szabadulnék a bajból. Tudom, elmúlik, máskor is elmúlt, mégis türelmetlenül várom. Jó érzés meggyógyulni. Jó érzés tudni, hogy egészséges vagyok, jó, ha nem gyötör kór. Nehezen viselem saját betegségem.
Ézsaiás szavait olvasgatva elmerengek. Létezik az, hogy valaki önként magára vegye betegségemet? Olyan betegséget, melyből önmagamtól soha meg nem gyógyulnék? Mely nemcsak hogy halálos, hanem örök-halálos, s melyet sem tabletta, sem kúra nem enyhít.
Létezik olyan betegség, mely hosszasan lappang, és lassan tesz tönkre. Szinte észre sem vesszük a jeleit. Fájdalmaink nincsenek, közérzetünk jó. Úgy tűnik, hogy vígan élünk, de alattomosan átjár bennünket. Beleivódik minden gondolatunkba, szavunkba, tettünkbe. Olyan betegség, amit orvosi műszer nem mutat ki, rá pénzért orvosságot venni nem tudunk, és amin semmiféle gyógykúra nem segít.
Egyetlen gyógyír, ha bajunkat átadjuk annak, aki önként vállalva elviseli betegségünket. Aki megszabadít tőle, és elhordozza, hogy mi örök gyógyulást, teljes felépülést nyerjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése