Az egyik legmegalázóbb dolog az, amikor átnéznek az emberen. Amikor nem veszik észre, nem foglalkoznak vele. A gyermek számára is az a legnagyobb büntetés, ha szüleit hidegen hagyja az, amit tesz. Amikor lénye érdektelenné válik. Az érzelem legyen pozitív vagy negatív, de semmi esetre se legyen semleges. Az nagy kárt tesz. Az ember érző lény. Szüksége van az érzelmekre. Érzelmet kapni is szeret.Isten jó szülő. Pontosan tudja ezt. Szeretete eláraszt bennünket, ha hű és kedves gyermekei vagyunk. Ugyanakkor igazságosan és határozottan fedd minket, ha letérünk az ő útjáról. Érzelmeit közvetíti felénk. Mi pedig vágyunk erre. Legyen akár kedves "simogatás" vagy atyai feddés. Csak a kapcsolat meglegyen. Csak jöjjön visszajelzés tőle. Csak érezhessük, hogy ott áll mellettünk, figyel ránk, reagál tetteinkre, szavainkra, gondolatainkra.
Ebben tökéletesedik ki a boldogságunk. Ez ad erőt a hozzá vezető úton, és ez teremt értékrendet bennünk. Boldogok lehetünk akkor is, ha megfedd minket, hiszen ekkor is azt érezhetjük, hogy fontosak vagyunk számára, hogy velünk van. Gondja van ránk, és nem akarja, hogy eltávolodjunk tőle. Mert ő mindig velünk akar lenni. S ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése