Már egész kiskoromban szerettem a konyhában segédkezni. Emlékszem, egyszer belekóstoltam egy lábasba, és fintorogva jelentettem ki: "Ez rossz." Erre anyám elmagyarázta, hogy nem rossz az, csak még íztelen. Nincs megsózva.Aztán megtanultam, hogy még a legédesebb süteménybe is kell egy kis só, mert az kihozza az ízeket. Persze sok nem kell belőle, mert ugye az érfalak, meg az infarktus, de mértékkel nélkülözhetetlen.
Sónak lenni különös feladat. Aki a világ sójaként él, ízt visz a világba. Megadja az igazi karakterét, az igazi értékét, ízét az életnek. Alapjait határozza meg. Az emberek számára ehetővé, ízessé teszi az életet.
Jézus ezt a feladatot szánja nekünk. Sóvá válni. A föld sójává. Megízesíteni a világi életet. Megmutatni mások számára, hogy milyen az igazi élet íze. Vannak, akik sósabban szeretik, másoknak elég egy csipetnyi. A mi feladatunk, hogy megérezzük, kinek hogyan kell tálalni.
Együttműködni Jézussal, az ő keze által hintett sónak lenni, csodás feladat. Felemelő, megtisztelő. Az íztelenné válást elkerülni kihívás. Sok erőfeszítés, küzdelem az ára. De megéri, hiszen hűséges munkánknak megvan a jutalma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése