Döbbenet

"Így szól az én Uram, az ÚR: Egyik veszedelem jön a másik után! Jön a vég, jön a vég! Rád virradt, jön már! Jön rátok a felfordulás, ország lakói! Jön már az az idő, közel van az a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett! Most már hamarosan kitöltöm rajtad lángoló haragomat, elbánok veled haragomban; elítéllek úgy, ahogy megérdemled, és megbüntetlek minden utálatos tettedért." (Ez 7,5-8)

A gyereknevelés egyik fő pillére a következetesség. A kisgyerek minden erejével feszegeti a határokat. Keresi a pontot, amíg még elmehet. Ha a szülő hol így, hol meg úgy tesz egy helyzetben, az összezavarja a gyereket. Bizonytalan lesz, mert nem kiszámítható a környezete. Ha büntetést ígérnek valamiért, és mégis megteszi, a büntetés pedig elmarad, akkor a szülő nem következetes.
Felnőttként is szeretjük, ha előre látjuk az ok-okozati összefüggést. Nem jók a váratlan események. Leginkább azt szeretjük, ha tudjuk, minek mi a következménye.
Isten gondos szülő, jó nevelő. Pontosan elmondja, hogy mi jár az őt elhagyó népnek. Nem egyszer vagy kétszer, hanem százszor, ezerszer elmondja. Jó előre szól, aztán egyre inkább felhívja a figyelmet. A végén pedig senkit nem érhet váratlanul, amikor bekövetkezik az ítélet végrehajtása. Legalábbis nem érhetne.
Mégis sokszor megdöbbenve, felháborodva fogadta sorsán a választott nép. Elfordultak a prófétáktól, nem hallgattak szavukra, aztán pedig jött a döbbenet: Hát mégis megtette az Úr. Hát miféle úr az ilyen Isten?
Kezünkben ott a Biblia. Tetteink következménye világos. Elmondta az Úr százszor. Vajon ennek ellenére döbbenten állunk majd az ítéletkor?