Egy jelentős esemény közeledtével minden erőnkkel készülünk rá. Egy gyermek születését, egy államvizsgát, a házasságkötést, egy kiemelkedő családi ünnepet hosszas és lelkes előkészület előz meg.Komolyan készülünk a karácsonyra is. Fenyő vásárlása, ajándékok beszerzése, csomagolás, sütés és főzés, takarítás. Megannyi feladat, amivel az ünnep külsőségeit teremtjük meg. Törekszünk, hogy minden rendben legyen. Az ajándékok örömet szerezzenek, az ételek ízletesek legyenek. Mindenki elégedettségét szeretnénk biztosítani.
Mindeközben az Úr ott áll a hátunk mögött, és vár. Csendesen szól, szavát azonban sokszor elnyomja a takarítás, főzés, rohanás zaja. A zaklatottság, a kimerültség, a feszültség tompítja hallásunkat. Nem halljuk Őt.
Pedig szól. Hív, üzen és vár. Várja, hogy meglássuk a csodás. Hogy befogadjuk az ajándékát. Hogy észrevegyük. Csak ennyit kér. Csak annyit, hogy azon az estén lássuk meg Őt. Abban a csodában, abban a hatalmas ajándékban, melyben közénk jött.
Talán nem lesz gond, hogy a csomagolás nem lesz tökéletes, vagy ha a hús egy kissé elhűl, és nem lesz öt különböző fogás az ünnepi asztalon. Talán nem lesz gond, ha nem ajándék hegyek lesznek a karácsonyfa alatt.
A karácsony nem az ételek, az ajándékok, a fények ünnepe. A karácsony Isten és ember közös ünnepe. Szóljon az idei karácsony valóban erről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése