Nyugodt szívvel könyveljük el magunkban, hogy hívők vagyunk. Van hitünk, s ha nagyon odafigyelünk, meg is éljük azt. Több-kevesebb sikerrel. Ebben megnyugodva éljük az életet, és igyekezünk nem nagyon bolygatni a dolgot. Hitünk erősségét gyakran az elmondott imák számával vagy az Úrra fordított idő mértékével azonosítjuk.Aztán amikor igazán belegondolunk, bizonytalanná válunk. Próbáljuk belőni hitünk erősségét. Tippelünk, megijedünk, és buzgón mélyíteni igyekszünk.
De igazi megmérettetése a nehézségek idején jön el. Addig nem tudhatjuk, hogy milyen erős a hitünk, amíg az próbára nem tétetik. Nem mi általunk, nem előre kitervelt helyzetekben, hanem az Úr adta körülmények között.
Amikor minden porcikánk tiltakozik, amikor azt érezzük, hogy fel kell adni, hogy el kell fordulni, hogy el kell futni, amikor tisztán halljuk az ezeket suttogó vagy kiabáló hangokat, akkor tudunk mértéket vonni. Amikor az emberi természetünk küzd és akar felül kerekedni, amikor belső késztetést érzünk a vádaskodás, a szemrehányás, a számonkérés és a tagadás iránt, akkor van igazán szükség a hitre. És ebben a helyzetben mutatkozik meg hitünk valódi ereje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése