Mindannyian vártunk már fontos küldeményt. Egy értesítést, egy döntést, egy válaszlevelet. Ilyenkor izgatottan nézzük minden nap a postást, és várjuk, hogy meghozza a levelet.Az eseményt nem a postás teszi fontossá, nem is a boríték vagy a levélpapír. A dolog attól lesz kiemelt jelentőségű, aki küldi, és a hírtől, amit küld. A boríték, a papír és a postás csupán közvetíti az üzenetet a feladó és a címzett között.
Ugyanígy a mennyei Atyától származó örömhírt sem a Biblia lapjai teszik fontossá és naggyá. Nem is azok emberek, akik a Szentírásban szerepelnek, de még csak nem is Isten emberi alakja.
Amikor Jézus a Földön járt, voltak, akik egy új földi királyt láttak benne, és ennek tulajdonították nagyságát. Voltak, akik győzelemre vezető hadvezérnek gondolták, és sokan hatalmas prófétának, főpapnak vélték. De szinte kivétel nélkül mindenki földi hatalommal akarta felruházni. Földi, emberi léptékekben gondolkodtak.
Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy úgy tekintünk Jézusra, mint az emberre, és emberi mivoltának tulajdonítjuk hatalmasságát. Ám addig nem kerülhetünk igazán közel hozzá, amíg meg nem látjuk benne az Istent.
Az örömhír feladója az Úr. Az emberré lett Isten közvetíti az üzenetet, elhozza hozzánk az Igét. De igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha meglátjuk mögötte és benne a valódi Feladót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése