Szeretjük az egyszerű, jól körülhatárolható és meghatározható dolgokat. Szeretjük, mert kötelezettségeinket könnyebben letudhatjuk. Eleget teszünk az előírásoknak, és aztán kipipálva a feladat. Nem kell sokat gondolkodni, nincsenek nagy buktatók, és egy idő után automatikusan megy a dolog. Tökéletes rituálé.Nézzük csak meg Mózes III. könyvének elején az égőáldozat bemutatásának menetét. Hiba nem eshet benne. Aprólékosan leírva, minden szabályozva. Ha jól csinálják, kedves az Úr előtt. Áldozat bemutatva, mehet mindenki a dolgára.
Jézus azonban félresöpri ezt. Éles határvonalat húz, és onnantól már nem az a feladat, hogy azt nézzük, mit ehetünk, és mit nem, vagy hogyan égessük el az áldozatot. Az új parancs sokkal nagyobb feladatot és felelősséget rak ránk. Innentől a mi dolgunk az, hogy elkészítsük és az Úr elé vigyük saját áldozatunkat. Nem részletesen leírt módon, hanem szívünk és lelkünk szerint elkészítve. És ez nehéz. Ez nagyon nehéz. Mert innentől a miénk a felelősség. A mi szívünk és a mi lelkünk van benne. És ez alapján ítéli meg az Úr.
Nehéz a megszokott szertartásoktól elszakadni. Nehéz rászánni magunkat, hogy percről percre, napról napra újabb és újabb áldozatokat vigyünk az Úr elé a mi szándékunk szerint. Mégis, ezek azok az áldozatok, melyek igazán kedvesek az Isten előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése