Egy kisgyermek sok minden szeretne lenni. Egyik pillanatban pilóta, a másikban katona. A lányok színésznők, balettművészek. Vajon nekünk, keresztyéneknek, eszünkbe jut, hogy szamárcsikók legyünk? Általában nem.Pedig egyik legcsodálatosabb dolog lenne, ha azokká válhatnánk. Ha társai lehetnénk Jézusnak. Ha úgy tudna rajtunk, a mi életünkön keresztül bevonulni Jézus, mint annak idején tette a szamárcsikón Jeruzsálembe. Ha életünkön keresztül bevonulhatna a családunkba, a munkahelyünkre, a baráti körünkbe. Ha rajtunk keresztül jutna el Jézus másokhoz. Ha eszközök lehetnénk a kezében, ha út lehetnénk tanítása számára.
Jézus ott áll, hogy eloldozzon minket, hogy magához vonjon bennünket és vállunkon bevonuljon mások életébe. Bevíve oda dicsőségét, megváltását, evangéliumát. Hív bennünket, vár bennünket. Csak lelkünk vágyán múlik, hogy meghalljuk-e, és ha halljuk szavát, akarunk-e minden köteléket levetni magunkról, zablánk szárát kezébe adni, és rábízni magunkat teljes mértékben, hogy eszközök legyünk a kezében. Ő készen áll. Csak rajtunk múlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése