Emberi mivoltunk egyik tulajdonsága, hogy leginkább mindent magunkhoz, emberekhez viszonyítunk. Emberi léptékkel gondolkodunk, és emberi méretekhez viszonyítunk. Magunk tulajdonságait, képességeit, mércéit vetítjük rá a körülöttünk lévő világra, és ahhoz mérünk, igazítunk mindent. Nem tudunk kiszakadni saját világunkból.Ez az oka annak, hogy sokszor Istent is emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel. Persze, persze, mindenható, de hát azért ezt vagy azt mégsem tudhatja megcsinálni. Persze, mindig figyel ránk, de hát minden imánkat, szavunkat Ő sem hallhatja meg. Valóban, megoldja a problémáinkat, de hát azért minden apróságra Ő sem tud odafigyelni.
Sokszor úgy gondoljuk, Istennél is vannak kategóriák. Van az "igen, ez valóban probléma" kategória, és van az "apróság, erre nem érdemes energiát pazarolni" kategória. Van a "komoly, meghallgatandó ima" kategória, és van az "ezzel aztán végképp nincs idő foglalkozni" kategória.
Gyakran gondoljuk úgy, hogy minden aprósággal nem szabad, nem illik terhelni az Urat. Van neki éppen elég gondja. Nos, ez az emberi mértékkel mért Isten. Ilyenkor ugyanis képtelenek vagyunk megérteni, hogy az Úr nem egy osztható lény, aki minél több felé figyel, annál felületesebb, minél több kéréssel foglalkozik, annál kevesebb idő és energia jut egyre-egyre.
Vonatkoztassuk el emberi léptékeinktől, és úgy próbáljuk megérteni, hogy Isten valóban mindenható, valóban mindenütt jelen lévő, és valóban minden imát meghallgató Isten.
Figyeli minden léptünket, hallja minden szavunkat, látja minden gondolatunkat. Legyünk egészen biztosak abban, hogy mindenki, aki az Úrhoz fordul, meghallgatásra lel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése